Gyárak, legendák, olvasók

A gyár bennünk lakozik, pedig évszázadok óta újra és újra fellázadunk a gépek általi, ipari termelés ellen. Az évszázadok óta tartó egymás-mellett-lét után, annak következményeként, rádöbbentünk, hogy a gyár is mulandó. Hiába a benne dolgozók ezrei, az óriási gépezetek, az a hatalmas szervezeti és szervezési háló, ami az egészet működteti, a gyárak igenis mulandóak. A gyakorta káromolt, negatívumokat szép számban tartalmazó gyárkép sokat szelídült az elmúlt évtizedekben. Az idő emberivé tette a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben épült gyárakat, mert a rendszerváltás után ezek javarészt bezárták kapuikat, csak rozsdás alkatrészek, beomlott tetők jelzik a gépiesített, de mégiscsak emberi tevékenység nyomát, ha ugyan nem épült új lakónegyed a helyükre.

A gyárak mulandóságát látva lett egyértelművé „emberi” mivoltuk, hogy tulajdonképpen a hétköznapok részei, túl a munkafolyamatokon, mélyen emberi tapasztalatok helyszínei is: csínytevés, szerelem, humor, bosszú, félelem, derű, szenvedély, pikareszk regénybe, rémdrámába, kabaréba illő események – és e felsorolás még hosszan folytatható.

Egyes gyárakból már legenda lett, ha tereiket nem a rozsda és a gyom lepte be, az is előfordult, hogy a gyárépületek lakóépületekké alakultak át, vagy éppen a különböző művészeti ágak által felhasznált terekké, sőt: múzeumokká. A gyár így lett történelem, leírható, elmondható érzés, történet. Helye van az irodalomban.

*

„Mondd mit érlel annak a sorsa, ki a gyár körül őgyeleg – kérdezi József Attila, és mindazok, kik ilyen-olyan okból, gyárban, gépiesített világban, vagy éppen azon kívül érzik magukat” – ez volt a hívómondat, amelyre e lapszám szerzői válaszoltak.

Mint minden történetben, e lapszám történetének mélyén is rejlik egy másik.

A következő: az ezredforduló környékén végleg bezárt és megszűnt az aradi vagongyár könyvtára, melynek alapjait még a múlt század elején vetették meg az akkori gyártulajdonosok és a gyárban dolgozók. Végkiárusítást hirdettek, odalátogattam magam is. A polcokon és dobozokban tárolt könyvek között kezembe került a következő Kriterion-kiadvány (Téka sorozat): Kőrösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanításai.

A végkiárusítást vezénylő korábbi segédkönyvtárostól megkérdeztem, vajon nem tudna utánakeresni, hányszor kérték ki ezt a könyvet? Rátalált a kért adatra, a kilencvenes évek elejéig több mint százszor kérték ki az 1982-ben megjelent kötetet!

E gyári élményből eredt a gyárszám ötlete. Ki tudja, e lapszám egyszer még eljut a gyárakba is. Ha a gyárnak helye van az irodalomban, az irodalomnak is helye van a gyárban.

‍