Gordon Zsigmond visszatér

Kondor Vilmos:Szélhámos Budapest. Libri, Budapest, 2016.


A cím ebben a formában, belátom, kissé félrevezető lehet, mivel Gordon Zsigmond, az Amerikából Budapestre visszatelepedett népszerű bűnügyi újságíró története valójában épp e könyvvel kezdődik. Kondor Vilmos, a kortárs magyar irodalom legtitokzatosabb alakja, miután öt regény és egy novelláskötet után lezárta a Budapest-sorozatot, amellyel meghonosította magyar nyelven is az amerikai stílusú, ún. hard boiled (keményöklű) detektívtörténetet, más műfajok és/vagy korok felé fordult. És bár a történelmi kalandregény (A másik szárnysegéd, A koronaőr második tévedése) sem állt rosszul neki, illetve azt is bebizonyította, hogy a megszokott noiros díszletek közül kilépve is tud – napjainkban játszódó – krimit írni (A bűntől keletre), a későbbi munkái közül egyik sem ért fel a Gordon Zsigmond alakját középpontba állító szériához.
Némi gyanakvással fogadtam a hírt, hogy Kondor visszatér kedvenc nyomozó újságírójához: a Szélhámos Budapest ugyanis „előzményregény”, a szériaindító opusz előtti időkbe kalauzol vissza, Gordon első bűnügyéhez, amikor is egy titokzatos tabáni gyilkosság felderítése közben egy nagyszabású svindli szálait göngyölíti fel. Az új regény azonban messze több annál, mint egy „újabb bőr lehúzása” ugyanarról a témáról: lebilincselő, izgalmas olvasmány, amely hozza a korábbi (azaz későbbi) történetekből ismerős összetéveszthetetlen atmoszférát, bár korántsem annyira komor és karcos, mint a Budapest noir vagy a Bűnös Budapest – egyrészt azért, mert ez még nem a harmincas évek egyre inkább elsötétülő világa, hanem a derűsebb Bethlen-korszak; másrészt mert a szélhámosság a bűnügyek kevésbé erőszakos, ám annál leleményesebb válfajához tartozik. És ami – ezúttal is – igazán varázslatossá teszi Kondort, az a már-már nosztalgikus alámerülés a kor hangulatába és legapróbb részletekig kidolgozott világába: annak a Budapestnek a nyüzsgő életébe, ahol turfra járnak az urak, orfeumokban verik a blattot a hamiskártyások, a nyárikertben dübörög a jazzbanda, a kávéháztulajdonos pedig az ajtóban fogadja és asztalához kíséri a karján színésznőcskével érkező „redaktor urat”. És ahol föld alatti életre kell berendezkedniük azoknak, akik nagyon „mások”...
Itt, ebben a föld alatti és feletti világban veszi kezdetét Gordon oknyomozói karrierje – és mi egyetlen percig sem unatkozunk, miközben követjük lépéseit.