.svg)
A kilencvenes évek legfontosabb zenei műfaja persze a grunge, ami meghatározta a mainstream hangzást és divatot is az évtized második harmadában. A grunge Seattle, észak, az eső és az erodálódott urbánus környezet. Az a zene, amiről írni akarok, az pedig épp ennek az ellenkezője: Kalifornia, dél, a perzselő napsütés és a sivatag. A stoner rock hangzásában, gyökereiben, attitűdjében mégis mintha a grunge még undergroundabb ikertestvére lenne.
A helyszín megtévesztő lehet, mert Kalifornia, Los Angeles és a tengerpartok a kilencvenes években: a pop punk és a Red Hot Chili Peppers. Ez is autentikus Kalifornia, bizonyára. De a stoner rock a kaliforniai sivatag. Az állam délebbi, szegényebb területein élő, (amerikai léptékkel) kisvárosi fiataljai kábé ugyanúgy unatkoztak, mint Cobainék Seattle-ben, és ugyanúgy bulizni akartak. Felpakolták az autóikra a cuccokat, a hangszereket, erősítőket, dobokat, egy jó nagy generátort, rengeteg sört és füvet. És kimentek valahova jó messze a sivatagba, ahol nem zavartak senkit, és senki nem zavarta őket. (Ezek voltak a legendás Desert Session-ok, ahol a stoner rock a legenda szerint megszületett. Ma már paradicsomi tér-időnek számítanak a szubkultúra emlékezetében, de állítólag voltak ott keményebb szerek és balhésabb alakok is, nem volt azért az a punk-hippi-kollektív eufória mindig.)
https://www.youtube.com/watch?v=Y_MD_nHThaY
És ezek a kaliforniai gyerekek kábé ugyanazokat a zenéket is hallgatták, mint a seattle-iek. Sok-sok punkot és pszichedelikus rockot, Black Sabbathot és Melvinst. Sőt, még ugyanazokat a gitárpedálokat, effekteket is használták néha, például az Electro-Harmonix legendás Big Muff pedálját. (Lásd Mudhoney: Superfuzz Bigmuff.)
https://www.youtube.com/watch?v=_nGsT_qFMBs
A hangzás vastagabb, a tempó lassúbb, mint a grunge-nál, tényleg füves zene ez, a lassú lüktetés ugyanúgy megvan benne, mint a reggeae-ben vagy a Cypress Hill-féle hip-hopban (de zeneileg amúgy semmi köze ezekhez). A vastag hangzásra a Kyusst szokták példaként felhozni. Náluk állítólag úgy alakult ki ez, hogy Josh Homme-nak csak egy basszuserősítője volt, és azt használta a gitárhoz. Mikor először betettem a kedvenc Kyuss albumomat (...And the Circus Leaves Town), az elsőt, amit hallottam, a cédélejátszóba, és megszólalt az első szám (Hurricane), elkezdtem keresni, hogy mi baja lehet a lejátszónak, mi van elállítva, annyira szokatlan volt ez a hangzás. De ahogy hallgatod a zenét, rájössz, hogy van ennek így értelme. (Ő az a Josh Homme, aki később megcsinálta a Queens Of The Stone Age-et, a stoner eladható verzióját…)
https://www.youtube.com/watch?v=9S-HOU6IehU
És igen, a stoner rock azért stoner, mert nagyon erősen kötődik a fűhöz, a füvezéshez. Persze nem olyan egyszerű ez, hogy az a rockzene, ami a füvezésről szól, az stoner. A stoner a Black Sabbath Ozzyval készült albumaiban gyökerezik, azt is szokás mondani, hogy az első igazi stoner dal a Sweet Leaf. A Sabbath ozzys korszakából nőtt ki a teljes doom metal műfaj, minden oldalágával együtt, és a korai doom zenekarok (Trouble, Saint Vitus) hatottak is erősen a stoner rockra. A pszichedelikus rockzene persze a legfőbb hatása és összetevője a stonernek, de fontos a punk nyersessége is, a kaliforniai stoner színtér nagyon szorosan össze volt nőve a hardcore-punk szcénával.
https://www.youtube.com/watch?v=sKY9dm06egE
Nem annyira véletlen ez a Kalifornia sem azért. Nem véletlen, hogy ez az állam indította el a legalizációs lavinát, s az sem véletlen, hogy a füves hip-hop ikonikus alakjai is itteniek. Kalifornia északi, hegyes vidékein termesztették ugyanis már a hatvanas évek végétől a legnagyobb mennyiségben az illegális kendert. Ez a gyakorlatilag megközelíthetetlen, sűrű erdővel fedett hegyvidék tökéletes menedék volt a hatalom elől elrejtőzni akaró, még a "kihalás" után rejtekben megmaradt hippi közösségeknek, akik gyakorlatilag csak a legszükségesebbeket akarták megtermelni maguknak. A fű ide tartozott. Ebből nőtte ki magát az Államok talán legnagyobb illegális termelői övezete.
https://www.youtube.com/watch?v=iZ7mVwTWMQE&list=PLSBnrw1efwckjm5o8QFwKtt3TRIZom0KT&index=1
A kilencvenes évek stoner rockjának megkerülhetetlenjei között ott a Monster Magnet, akik a mainstreambe is bekerültek egy adott pillanatban, de közben maradtak autentikus stoner banda. Ott a Yawning Man, a leglegendásabb talán mind közül, a Desert Session-ok eredeti résztvevői és szervezői, akiktől még a Kyuss is dolgozott fel dalt. (Bár a kyussos srácok is ott voltak már az elején.) Ott a Fu Manchu, ahol két gitár hozza egyszerre a riffeket és lebegős pengetéseket, náluk talán a legelszabadultabb az autómánia, ami a fű után talán a második leggyakoribb téma a műfajban. De ez az egész tágabb értelemben vett négyhúszas szubkultúra elég infantilis, egyezzünk meg.
https://www.youtube.com/watch?v=e3BfZjklxsM
Az évtized végére aztán világszerte elterjedt a stoner. Európában Skandináviában volt egy erősebb színtér (a Truckfighters talán a legerősebb zenekar onnan), jelenleg pedig a görögöknél pörögnek nagyon, ahol komoly közösségek is kapcsolódnak a zenei hálózathoz, foglaltházakkal, egyébb művészeti és/vagy direkt akciókkal. A Naxatras a legismertebb a görögök közül, de levezetésként ajánlanék egy kevésbé ismert bandát (Half Gramme of Soma), én a kolozsvári flyingos Naxatras koncerten hallottam őket, ők voltak az előzenekar. Boldog négyhúszat mindenkinek, kicsit megkésve, de ilyen ez a négyhúsz.
