Nemes András Csaba: Töprengés
No items found.

Fiamnak (Versek)

XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 08. (886.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
Nemes András Csaba: Töprengés

Fiamnak

A fiú panoptikumát akarom. Bármit megteszek. Nincsenek gátlásaim.

A fiú vékony nyakát torkolom. Hüvelyk-

és mutatóujjam gyűrűjében csúszkál vékony combnyaka.

 

Most egymagasak vagyunk.

Most egy súlyban vagyunk.

Most az isten sem tesz különbséget

engedi az ellést. Most egykutya egy

 

vézna kutyus. Vékony farokcsontját tartom kijön-e a pneuma.

 

Ha kijön hátulról jön mindenképp. Most egy levegő vagyunk.

 

Ha kijön hátulról akarom.

 

A fiú évtizedekkel jár

előttem. Fogásokat ismer

praktikákat. A fiú jó tanuló

jó sportoló te égi gyerek te angyali jó

miért jöttél szökve utánam. Tudja

hogyan csinálják.

 

Elrontottam a gyomrom. A garatreflexemet az isten fogta le.

Az isten engedte lefogni a garatreflexem. Isten engedte le

lefogott garatreflexemen a fiút a fiút ahányszor csak megfordult

a fejemben a hasamban a sűrű húgy- és nyelőcsöveimben

hússzín idegi dúcaim közepette a pinámban a pinámban. A fejemben.

 

Isten nem tesz különbséget.

 

Te vagy a legvékonyabb bőröm.

 

Fiamnak

Amikor a döntés az utolsó fiút illetően

Megszületett az ég nem adta

Semmi jelét

A belsőségek az utolsó előtti fiúnál tátva

Maradtak már az azelőttinél kitágultak

És az azelőttinél bársonyba vonták magukat

Nincs más hátra

(A szívet egy percen belül eléri megnyomja)

Belehelyezkedni akárha vécécsésze fölé

Nyitva hagyott csap mellé folyás irányában előre

(Nem féltem de a szerveim féltek)

(Mikor rosszullétem kicsit enyhült szememet behunyva egymással dúcokkal)

(Összekötött színes fémgömböcskéket láttam)

(Jellemző a színek tompasága a mélyzöld mohaszerű háttér a vörösesbarna)

(Mélybarna fekete alvadtvér piros és a sárgának valami arany-okkerszerű keveréke)

Alátámasztott farral

Akárha mindünk anyagfölöslege

Volna (elfolyt mélyhűtőben maradt)

(Ivarsejtjei) egy megengedő természetnek

Mert ki számol mégis

Ki számolna szombaton

(Kék színre nem emlékszem)

 

Fiamnak

Kifejezetten szép jelenet.

Nem az enyém volt, egyébként sok volt a bértartott is,

a természet duzzadt annak a kis szamárcsődörnek a faszában

bunkóvá. Ez menekült tőle, több hektáron, ki akar

zsákutcát a méhéből,

ki akar nálánál alacsonyabbal,

csak ledöntötte és megdugta,

a természet dugta meg akkor, mint egy epilepsziás

 

rohamra, véletlenül ébred Titánia, hogy

harminc teste megházasodik, harminc teste

háziállat, harminc teste csillog babamasszázsolajtól, és akkor

természeténél ragadják meg

 

azt a pej haját, epilepsziás száját, vérbő,

nyíló-záró epilepsziás péraajkait, mintha az örömtől,

mert miután a ló és a szamár rendes körülmények között nem

párzik, különböző módozatokhoz kell folyamodni. Egyik eljárás az,

hogy a lókancának a szemét bekötik, megelőzőleg azonban

lócsődört vezetnek hozzá s így szedik rá,

 

– kiszedni a szamár minden belső részét

és a hasa közepébe belevarrni a fiút úgy, hogy csak a feje maradjon

kívül, különben egész teste legyen belegyömöszölve az állatba.

 

Gyakran ébredek úgy, mint halálom után.

 

Azt mondod, a munkába sietsz.

 

Az epilepsziát egészen a 19. századig a genitáliák megbetegedésének tartották, és szoros összefüggést véltek fölfedezni a maszturbáció és a görcsrohamok között. Még a csonkolás – kasztráció vagy a csikló eltávolítása – mint gyógymód is fölmerült az epilepszia kezelésében,

 

zsákutcát a méhből.

 

Mindig is ment a hasa, régóta köhögött,

azért nem volt egy rossz kanca, olyan

átlagos hobbiló, a karám sarkában,

hogy ne terjedjen a test, ne adjon ihletet

a többinek, ez a lekerített négyzet,

 

de holnapra szaga lesz, és érezzük, teljes intenzitással

érezzük az öszvérek közelségét.

 

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb