Fellinger Károly versei

Oana Pop: The Two Faces of Honesty

Kiszabott elégtétel

Nadrágzsebemből,

mialatt az ágyon fekve

nézem a televíziót,

kiesik egy tízcentes pénzérme.

Akkor veszem észre,

amikor a távirányítóval

elzárom a készüléket,

s hozzáfogok megágyazni éjszakára.

A tízcentest meg, ahelyett, hogy a

pénztárcámba tenném,

a fal és az ágy közti résen

lecsúsztatom az örökkévalóságnak.

Éjszaka a félelem nem pazarolja

rám az időt.

Azt álmodom, hogy kiderül minden.

Az ég is.

Hagyaték

János vagy vár rád,

vagy hiánya pótolja jelenlétét,

de ha mindenhol jelen van,

időbe kerül az idő,

vesztenivalóval tömöd

be a lyukakat a zsákon.

Olyan

Olyan a szél,

mint a zászló,

amibe belekapaszkodik.

Mennyire megnyugtató érzés

rátalálni az ösvényre,

amit az eltévedt

vándorok tapostak,

ami mögénk vezet.

Jó idő van odakinn

A mai nap

akár a felbonthatatlan

albán konzerv,

egy örökkévalóság.

Kölcsönadtam

a konzervnyitót magamnak,

nem tudom visszakapni.

Egyszer még jóllakom

ezzel a konzervvel,

vagy azzal, ami benne van,

persze, ha valóban nyitni

szeretnék, magamba zárkózva,

fejre állva a házban,

amit mindjárt lebont

az emlékezés,

aminek saját két kezemmel

tisztítom le a tégláit,

mint gyilkosok szívét

a dobogás.

A kocsonyával együtt

reszket a műanyag tányér,

talán már előbb is

jóravaló, akár az ember gyomra,

hogy ne történhessen minden egyszerre.

Játszadozunk az idővel.

Népviselet

Megyünk ki sehová,

jövünk be sehová,

az elmúlás szemüvegén át

rálátunk a bölcs hegycsúcsra,

a kisepert szakadékra,

nyaranta elhanyagoljuk a napot,

tisztába tesszük, akár

egy óriáscsecsemőt,

vagy a remény köldökzsinórján

vergődő, tehetetlen apánkat.

Csuklás

Amikor csuklom,

anyám azt mondja,

biztosan emlegetnek,

ha van egy kis sütnivalóm,

azt is tudhatnám, ki,

ő bizony sejti, de nem

árulhatja el,

esélyt ad nekem,

gondolkodóvá tesz,

majd amikor látja, hogy fuldoklom,

megitat velem hét korty vizet,

ami tényleg segít,

ilyenkor átfut az agyamon,

hogy a száraz rizsnek

semmi köze az egészhez,

valójában én emlegetem magamat

egyfolytában.

Lapszél

Anyám idegeskedik,

mert tizennégy éve

halott bátyját egyszer sem

hívta fel telefonon.

Biztosan történt vele valami,

ami csak az élőkkel szokott,

talán rosszul megy a sora és

azért nem hisz a teremtőjében,

amiért anyám igen.

A könyvek

A könyvek azért vannak,

hogy el lehessen rejteni bennük

sok mindent,

történeteket,

négylevelű

lóherét, egyebet.

A legjobb,

ha a könyveket senki sem olvassa,

mert akkor rejtve maradnak

a rejtett dolgok.

Amikor anyu kölcsönad valakinek

a könyveiből,

nagyon mérges leszek.

Mert aki olvasás után

visszahoz egy könyvet,

mindig gyanúsabb,

mint amikor elvitte,

és a könyvet is gyanúba keveri.

‍