Feljegyzések a kulcslyukból

Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről. Treszner Barbara rajzaival. Csimota, Budapest, 2016.

Mint címe is mutatja, a Dettikéről és más istenekről szóló (első látásra) gyermekkönyv, a szépíró, műfordító, szerkesztő Elekes Dóra legújabb kötete megosztja az olvasók figyelmét „az univerzumon” belül és kívül lakó, kártyázó, kúszó-mászó-száguldó, varázsoló és elmélkedő szereplők között. Az effektusban a most bemutatkozó illusztrátor Treszner Barbara bátor interpretációi is közrejátszanak. Az alkoholizmust tematizáló ifjúsági (?) művéért 2015-ben Az Év Gyermekkönyve Díjjal kitüntetett szerző Elekes most is „családban marad”: a „nőtté válásról”, ellopott apukáról, szobanövényekről és a semmiről, leitmotívumként pedig az istenek(ként látott emberek) természetéről szól egy kulcslyukban lakó, nadrágtartós képzeletbeli barát szemszögéből.
Az átfogott témák köre, logikai rendje helyenként beláthatatlan, mert hajtűkanyaros; a kalandok sora hol természetesen szövődik, hol kissé egyenetlen, és összeférhetetlennek érezhető alakokat léptet fel egyetlen tér-­időben. Ez nem is csoda – hanem bűbáj: a zsugorodás–növekedés csak a „varázs- és a sima ló” megkülönböztetésének kérdése; helyszín pedig lehet egy tornacsuka, az ágy alja és Dettike feje is. Az istenkirálynő (címszereplő), úgy váltogatja azonosságát, egy D®N betű vagy neme cseréjével, mint posztmodern regényekben szokás – vagy a mesében.
Az ábrázoltak ugyanakkor ízig-vérig reálisak: fanyar–huncut mosolyra késztető például az istennők „osztják ki a feladatokat és ők is végzik el azokat” passzus. Társadalomkritikai ízt kap az apukakölcsönző intézménye, amely lakóinak „drága és fárasztó” tartását példázza. Így fonódik össze hagyományosan mesei (mézeskalács házikó) és Lewis Carroll-i vagy L. Frank Baum-i humoros és nyugtalanító, abszurd és meggondolkodtató könyvvilágmindenséggé.Amely barátságról és kötődésről, elengedésről és empátiáról, kistesó érkezéséről, főleg pedig a képzelőerő hatalmáról tanít ritmusos, laza, következetes nyelvén. Ez egy gyerek növekedését például figyelmesen utánképezi (a szemből csorgó vízből könnycsepp lesz) – „ki van csukva”, hogy ez az aspektus ne ragadja meg az olvasót, még ha az „istenválasztást” szokatlannak is találja, vagy az egész koherenciája bizonytalan előtte néhány pillanatban. Utóvégre egy „szép, tágas” kulcslykból sem látszhat minden.