.svg)
Szemében üres bánat ül, tekintete lakatlan ház, de ő őrzi a múltat, azoknak a nyelvét, akik már örökre némák. Ami fáj, annak nem tudja a nevét, de a helyét egyedül ő ismeri. Testében lassan dolgoznak a sejtek, a hiányát akarják, a hiányát. Fölösleges kérdésekkel nem izgatja fel magát, kétségbeesni nem tud, nem akar.
Imádkozik reggel és este, bár nem tudja, meghallja-e valaki. Ha nincs senki, az tőle független, és nem az ő érdeme, ha van. Égi és földi statisztikák nem zavarják, mert csak a szavak az ő birtoka. Addig lesz, ameddig kimondhatja őket, ameddig őt kimondják. Talán egy ismeretlen úr félbehagyott mondatában –
Megjelent a Helikon 2021/14-es lapszámában.
