.svg)
nem volt szabad
és két sörtől már az asztal alatt
a feje meg a szemben ülő ajkán függve
nem volt szabad
mert ha bort ivott rászakadt az ég
soha semmit nem lépett túl
de mintha lapátra taposott volna
úgy kólintotta fejbe a felismerés
esténként a takaró alatt
dombokon gurult le félve
fejében vibráló képekkel nyúlt magához
recsegő ütemekre lihegett
izomláza elmúlt ahogy tüdejében
képzelt zöld füst kavargott
párnája sarkát harapva forgatta nyelvét
filmzenéje éjszakai üvöltés volt
fülében dugó orrában mosóporillat
gunyoros röhögések rázták fel
és elmeneküléseiből virradt
a szerelemben ott a szer
a véráramban ára van a vérnek
ha nem tudod mit tolj a nadrágot le
vagy bármit amitől félnek
mi érdekes abban
aki megálljt parancsol
és az üveg aljára is csak kívülről néz
ez a parancs: mozgás ösztönzés jutalom
meg egy kis méz
még a dopamint is csak szárazon szereti
talán kicsit megsózva
nem volt szabad
mert nem húzta meg
négyszer a pálinkásüveget
tizedik unszolásra sem
nincs érdekes abban
aki még részeg sem tud lenni
nem próbálta nem húz nem tol
semmit se föl se le
szédült tekintetét elnyeli a föld
kapart sírjára benzint öntenek
kéjes józanságba burkolt csontjai
a szabadság füstjébe vesznek
és mindenki röhög a lángok felett
Sánta Miriám 1993-ban született Kolozsváron, a BBTE magyar szakán mesterizik másodéven, és nem csak szubkultúrákkal foglalkozik.
