.svg)
December 16-án, délután 4-től mutatták be Balázs Imre József Ezeregy mondat. Kritikák a kortárs irodalomról című kötetét. A Lector kiadó gondozásában megjelent kötetről szerkesztője, Vida Gábor kérdezte a szerzőt.
Az Ezeregy mondat száz kortárs könyvet bemutató kritikakötet, amelyben a szövegek korábban online felületen jelentek meg. Újszerűségük abban áll, hogy minden kritika csupán tíz mondatból áll, ugyanakkor asszociációs játékokkal is operál, mivel a szövegek mellé jár a könyvhöz passzoló szín, étel, zene, film stb. Balázs Imre József számára eleinte játékos kihívás volt saját maga teremtette műfaji keretei közt maradni, de ahogy szaporodtak a szövegek, egyre inkább azt tapasztalta, hogy egy mondat sokszor pontosvesszőkből, kettőspontos szerkezetekből tevődik össze. Vida felteszi a kérdést: micsoda egy mondat? Egy regényírónak sokminden lehet, a kritikusnak is – „ezeregy mondat a zsarnokságról”, mondja Vida kaján mosollyal, Németh László hosszú mondatait és a zárójeles szintaktikai problémákat említve.
BIJ akkor jött rá, hogy ezt a tízmondatos technikát ő találta ki, amikor elkezdtek más szakmabeliek hivatkozni rá. Ugyanakkor a formai követelmények nem újak a nap alatt, megadott karakterszámokra, flekkekre és oszlopokra érkeznek be a lapokhoz írások – például az Élet és Irodalom egy oldalára 12.000 karakterbe kellett írnia kritikát négy könyvről, amely majdnem négyszer tíz mondat, csiszolva-bővítve.
Ezekben a szövegekben nem a kritikus speciális és spekulatív, ha úgy tetszik, hermeneutikai tudást szerette volna mozgósítani a szerző, inkább meglévő olvasottságát, tájékozottságát vetítette ki kortárs művekre, mint képzeletbeli hálót. Az olvasóknak sokszor az instant, egyszerű, érthető, tárgyilagos visszajelzés kell a könyvekről – teszi hozzá Vida.
Balázs nagyjából a harmincas-negyvenes korosztályú szerzőket részesítette előnyben többéves összegyűlt szövegeiben, a nagyon vastag, alapos elmélyülést igénylő regénymonstrumok nem kaptak helyet, ugyanúgy kevés a pályakezdő is. A legterjedelmesebb kötet a nemrég megjelent Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiája, egyetlen kötetet „döngölt a földbe” csupán, de mellőzni a negatív kritikákat. Néhány sikerkönyvvel viszonylag tárgyilagosan és távolságtartóan bánt.
Vida és Balázs egyetértenek abban, hogy a kritikaírás eleve kockázat, de alapvetően itt, Erdélyben ez egy kicsi irodalmi élet. 100 könyv sem sok világviszonylatban, akit nem ismerünk most, egy év múlva egész biztosan megismerjük valahol.
