Ezeregy mondat a gépteremben. Közönségtalálkozó Balázs Imre Józseffel a Szent György Napokon

Csütörtökön, április 26-án este a Tein Teaházban a Szent György Napok irodalmi eseményeinek sorában Balázs Imre József költővel, irodalomtörténésszel és kritikussal találkozhatott a sepsiszentgyörgyi közönség. A szerző beszélgetőtársa Szegő János irodalomkritikus volt.

Elsőként a nemrég megjelent Jung a gépteremben című verseskötet keletkezéstörténetéről hallhattunk, és megtudhattuk, hogy Balázs Imre József számára a jungi analitikus attitűd mérvadóbb, mint a Freud-féle analízis, a verseskönyv alapkoncepciója pedig az, hogy Jung analizálja a gépeket. Aztán értelemszerűen a gyerekkor került szóba és a 89-es események. Balázs Imre József normálisnak értékelte a gyerekkorát, amiből leginkább arra emlékszik, hogy mindenre volt idő. A forradalmat egy nagy felszabadulásként élte meg. Ennek egyébként meghatározó szerepe volt az életében, hiszen, mint kiderült, ennek köszönheti azt, hogy nem matematika, hanem bölcsész pályára lépett. Magát és generációját a szerző szerencsésnek nevezte, hiszen részesülhettek egyrészt a szabadságnak ebben a jó pár évig tartó eufóriájában, másrészt mert akkoriban nagyon sok munkalehetőség nyílt, például az egyetemeken, az újságoknál, a szerkesztőségekben.

Balázs Imre József ’99-ben lett a Korunk folyóirat irodalmi szerkesztője, amely szakmai életének a mai napig egyik meghatározó területe. Az erdélyi irodalommal és az avantgárddal doktori kutatásai során kezdett el foglalkozni, aztán kapott egy felkérést egy erdélyi költészeti antológia összeállítására. Ennek kapcsán derült ki, hogy vannak problémák az erdélyi irodalmi kánonnal, hiszen az erdélyi avantgárd szerzők sokáig hiányoztak a palettáról. Főleg az 1945 és 1989 közötti időszak tekintetében nagyok az irodalomtörténeti hiányosságok, osztotta meg Balázs Imre József, hiszen lassan elfelejtjük, ki volt Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella vagy Székely János. A kortárs erdélyi irodalom helyzetét már sokkal jobbnak értékelte, kiemelve, hogy mostanában fontos hiánypótló munkák születnek, ilyen például Tompa Andrea Omertája vagy Vida Gábor Egy dadogás története.

Ezek után természetesen szóba került az Ezeregy mondat című kritikakötet is, amelyből a szerző által kitalált tízmondatos kritika műfaját ismerhettük meg. Ez egy teljesen másfajta írás- és olvasásmódot követel meg, mint egy normál kritika, vallotta be a szerző, hiszen ez esetben nem az alapos olvasás és az elemző diskurzus a lényeg, hanem ennek épp az ellenkezője: a benyomások rögzítése, a könyv által felidézett hangulatok, érzések, érzéki élmények kifejezése.
Az est során hallhattunk a szerző előadásában verseket, műfordítást és tízmondatos kritikát is, illetve megtudhattuk, hogy éppen az ötödik gyerekeknek szóló könyvét írta meg.


A képeket Henning János készítette.