.svg)
Éltes Barna: Stacio 2
Az ember árnyék álma
… a lét egy pillanatra
egyensúlyban áll
Pindarosz
Fröcsköl belőled az élet und
or Üresek a verseid Mond
ják neki S ő elhallgatja Ki
égtél Túlhaladt a kor Érdek
telen lettél És ő bólint rá
Hajdan bezzeg fiatalon a
fékezhetetlen fenegyerek
És legyintenek És rálegyint
magára ő is Kívül kerül
tél azon a körön ahol még
valaki számít Mondják Pedig
tudatlanok Fölöslegesen
nem magyarázkodik Hogy önként
hagyta ott a porondot És hogy
magasról hugyozik az áhít
atot követelő establish
mentre Vasalt nadrágokra És
felsliccelt szoknyákra A divat
os együttesek neveit és
logóit skandáló trikókra
S főleg az ezeket magukkal
együtt fenntartó élősködők
re Hűségnyilatkozatoktól
roskadoznak a kukák Elő
re kitölthető nyomtatványok
on lehet és kell vallani És
árulni és eldobálni a
halhatatlanság nevű bordély
ingyenbelépőjéért aki
nek amije még van Amije
maradt Már ha volt Ez ilyen bolt
Régen belátta hogy egyedül
kell maradnia A whiskyt bor
ral más úgysem szereti Háttal
Embernek Istennek Jelennek
Háttal a csaholásnak a bár
milyen színű gyűlöletbeszéd
nek A papír hallgatásába
zárkózott vissza Tudta minden
nap után eljön az este A
terasz magánya Szemközt a sár
ga házzal A fenyőre baglyok
telepednek A városi vér
cséknél azért jobbak Hullámzik
a kert füve Hangyák és holdfény
Nincs benne félelem A gyűlöl
etet nem ismeri A megért
és megbocsátás zarándokút
jait járja Ahol csak kő Hol
csak olthatatlan szomjúság Csak
a halálos naptól fehérre
szívott fölmeredő csontvázak
A tengerre vágyik A tenger
be bukó sirályokat nézni
Elundorodni a csőrükben
vöröslő húscafatoktól A
borzalom a szépség tükörkép
e a fölismerés fénytörés
ében A távoli dombokról
legördülő alkonyatba néz
ni Hallgatni a kivégzésre
parancsot adó dobok fürge
pergését Semleges nembe át
tenni minden elkövetkezőt
Hallgatni amikor bekötik
a szemét Persze nem ilyen rom
antikusan következnek el
az idők Tart a kis belezők
múlhatatlan évada Miel
őtt összébb húzná magán a vil
ágot valaki föltépi az
oldalát Lecsapnak a sebre
a sirályok Vonszolódik az
éjszakában Sebeit beköt
özi a sötét A Mars most van
legközelebb a földhöz Kezét
az ég felé emeli Üres
ség mered vissza rá Háttal És
nem nézni semerre Szétválasz
tani a férgek percegését
és a föld alatti zenéket
