.svg)
„O, imaginativa che ne rubetal volta sí di fuor, ch’om non s’accorge,perché dintorno suonin mille tube,chi move te, se’l senso non ti porge?”
(Nem rettentheti már a csőcselék:hazája bölcsek csillagszavú éje,Léthe-örvény, felizzó napkerék,döntéseit hogy pontosabban mérje,ideje csönd – teremtő messzeség,„bár száz trombita harsog is feléje” –)
Bice, te vagy? Ilyen volt szőkeséged.Bolyongó fények, mintha, mint… Elillan!Rajongás szült s a rajongás eléget,hiába árad könnyünk itt benn, itt lenn,végső okokban véltünk menedéket,„s kilopsz körünkből, hogy fülünk se billen”:
Kísértő kép! Megtagadtalak – hányszor?Végtelen versem térdedig sem érne.Új életút. Hiányzol, nem hiányzol:„ó, képzelet, ki úgy vonsz néha félre –”
1 Dante Isteni színjátéka (Purgatórium XVII., 11-13.) eredeti és Babits Mihály fordította sorai felhasználásával.
Megjelent a Helikon 2021/18-as lapszámában.
