Ének az esőben

Kenéz Ferenc: Esőben könnyen rámtaláltok. Orosz Annabella rajzaival. Gyermekversek. Pallas Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2016.

Gyerekkönyvről lévén szó, adódik a kérdés: milyen a jó gyerekvers? Írjuk-e azt valakinek? Gyerekre gondoljunk? Hányévesre? A szülőre gondoljunk? Hányévesre? A tanító nénire gondoljunk? Hányévesre? Mi van, ha a tanító bácsi? Fiúra, apára, ópapára, vagy lányra, anyára, nagyira gondoljunk?
Már az első kérdés megválaszolása is lehetetlen, mégis állandóan megpróbáljuk leszögezni: különféle műfajokban mi a szakmai, művészi csúcs, hogy a műsportolóknak legyen mit megcélozniuk. Mert mégiscsak el kell dönteni, melyik évszakban ki írta a legjobb ilyen-olyan szöveget, és mely nyakakba, melyekre akaszthatjuk majd válogatott műérmeinket, rendjeleinket.
A gyerekverskötetek továbbá illusztráltan teremnek, így azonnal belefuthatunk a következő, ízlések és pofonok szögesdrótjaival ékes kérdésbe, hogy tudnillik milyen a jó gye­rekvers-­illusztrá­ció? Gyereknek rajzoljuk? Hányévesnek? A szülőnek rajzoljuk? Satöbbi.
Mindezeket azért bocsátom előre, hogy hozsannázva fordulhassak hozzád, jó Olvasóm: ím, kezed ügyében két fegyelmezett fantáziabajnok, Ferenc és Annabella, Kenéz és Orosz remeke, kiknek művészi teljesítménye az imént kijelölt csúcsok bármelyikét objektíve simán beveszi, és akkor a szubjektív dolgokról még nem is beszéltünk, de nem is fogunk, mert azokat teljes mértékben rád bíznám.
Itt mindössze arra biztatlak: forgasd Kenéz Ferenc Esőben könnyen rámtaláltok Orosz Annabella által bravúrosan illusztrált kötetét, és ne fogd vissza magad, amikor azt szeretnéd belőle ordítva olvasni gyermekeidnek, szüleidnek, főnökeidnek: „Ha én lennék / a Superman. // De nem vagyok. / És édesanyám se. / És édesapám se. / És Mariska néni se, / meg az ő férje se. // Talán ezért is / voltak olyan szomorúak, / mikor hazafelé jövet / a moziból / beálltak a kenyérsorba.”
Utána pedig vedd, kérlek, szemügyre a könyv gerincét, a domborítás tökélyét, a fedőborító tartását, a vájat mélyreható egyenességét, a büszke ragasztást, a ropogós papírt és az omlós színeket, s vésd eszedbe, hogy a könyvet a csíkszeredai Gutenberg nyomda nyomta. Többet én nem is mondok.