.svg)
Bába István: Tükörpalló
Amikor belépett nem érzett
még semmit Az ütés csak később
valamennyivel a szív fölé
Nem találta különösebben
érdekesnek Az látszott hogy fér
fiből van első pillantásra
Úgy levőként s nem tolakodón
Amaz látta őt az ajtófény
keretébe belépni Démon
vagy angyal Felállt Bámulta De
nem gondolta hogy valaha is
köze lehet hozzá Ő nyújtott
kezet ahogy egy nőnek illik
Különösen ha amannál sok
kal fiatalabb Kézfogása
durván férfié volt és meleg
Milyen erős a keze gondolt
a Milyen keskeny a nő keze
gondolta Eszébe sem jutott
hogy hosszabban tartsa az övé
ben mint illenék vagy mint aki
titkos jelet akar adni Az
aurája körül bíbelőd
ött közben Zakó A trikóján
ott vöröslött a szíve Ott volt
még egy harmadik is Azután
ezek majd egyre többen lesznek
Kávét ivott Amaz reggeli
sört Másnapos A cappuccino
árt a fasznak dünnyögött De a
nőknek jól áll Nekik nem kell áll
niuk Jól elvolt a maga egy
ügyűségével Ha most fújna
a szél szállna a haja Ő az
kavargatta a kávéját a
kiről annyi rosszat mondanak
Nézte és nem félt tőle Mit árt
hat neki Kiegyensúlyozott
volt éppen Megingathatatlan
Ritkán ül trikót hordó zakós
férfiakkal egy kávéház mély
én Talál-e ez a szép préda
ebben a pernye szagú renget
egben magához nagyragadoz
ót És a verőerét nézte
Azt fogja átharapni ha el
jön az ideje Ami nem fog
eljönni Hogyan Semmi sem mut
atott e felé Bár még nem hang
zottak el az első szavak Val
akinek el kellene kezde
ni a beszélgetést Mit méreg
et Mit nézi a nyakamat Per
sze nem a mellemet nézi mert
azok nem elég nagyok De a
szememről azt mondják kimondott
an szépek A kávé párolgott
a sör hűvös harmatot vont poh
ár falára a műmárvány asz
talon A padló alatt halkan
neszezett az eltévedt vakond
A járatok sokfelé vezet
tek Építettek és romboltak
Amaz a tengert szerette Ő
a halkabb vizekre esküdött
Nem tudták a másik mennyire
fertőző Nem tudták egymást Nem
tudtak egymásról még semmit Mi
sodorta egy asztalhoz őket
A véletlen Vagy talán a har
madik akarása A vakond
már az ég járatain fúrta
magát a fény forrása felé
Még az aurájával volt el
foglalva Egyenes derékkal
ült A felsőteste hosszú és
kellő hosszúak a combjai
Szél ha fújna haja lobogna
A kávé kihűlt A sör fölmel
egedett Az eltelt időről
nem is maradt más emlékképük
