Első Bréda André Ferivel

Az első Bréda-kör meghívottja André Ferenc volt, melynek estjére március 11-én került sor a Bulgakov irodalmi kávéház emeleti termében. A vitaindítók Fülöp Dorottya és Mărcuțiu-Rácz Dóra voltak, moderátor szerepét pedig Sánta Miriám és Horváth Benji töltötte be.

Az estet Benji indította, aki elmondta, hogy a két vitaindító pro és kontra fognak érvelni a szövegek mellett. A felolvasás előtt André az első Bretter körére emlékezett vissza, ami valamikor 2012 környékén volt, és Bréda Ferenc akkor csak annyit mondott a szövegeire, hogy ezek lecsók, és jelezte, hogy a most hozott versek is még többnyire félkészek és publikálatlanok.
Fülöp Dorottya kiemelte, hogy a versek a hiányokat írják körbe, és akár ciklusként is kezelhetők a szövevényes motívum-hálózatnak köszönhetően, ami nem csak szószerinti ismétlődésekben valósul meg, de a versek egymást tovább írják. A szövegekben elmosódnak a határok az állati és emberi szereplehetőségek között, és ugyanígy működnek a magas és popkulturális utalások is. Továbbá jellemző a versekre az erős töredezettség, a hiány, amire a & jel gyakori használata is ráerősít, megjegyezve, hogy az említett jel feltalálását is egy bizonyos Andréhez (André-Marie Ampère) kötik, így az akár védjegyévé is válhatna. Ezzel szemben Mărcuțiu-Rácz Dóra kiemelte, hogy az élőbeszédszerűséget túl sokszor akasztják meg rég lejárt szószerkezetek és túlmagyarázott, lerágott képek.

A szünetet követően Horváth Benji indítja a vitát, kiemelve az & jel problematikáját. Gál Hunor szerint az amúgy is eklektikus szövegekben jól megfér a jel használata, ő viszont a chatnyelvből kölcsönzött „h” rövidítést nem tudja hová tenni. Váradi Nagy Pál a jel használatával kapcsolatban elmondta, hogy fontos a vers hangzása, a jel használata pedig megzavarja így az olvasót, mert nem tiszta, hogy „és”-t, „s”-t vagy „and”-et akar az adott szövegben helyettesíteni. Továbbá felhívja a figyelmet, hogy sok olcsó megoldással találkozunk a versekben, és sok a képzavar is, amik az amúgy gördülékeny szöveget félrelökik. Csuszner Ferencz szerint, ha a szorongás felől közelítjük meg a verseket, helyén vannak a „képzavarok”.

Gotha Róbert Milán szerint olyanok ezek a versek, mint valami határszéli rossz térerő jel, amik működnek is, de közben el is veszik bennük az olvasó, hozzáadva, hogy Nietzsche említése pedig abszolút nem épül bele a kontextusba. Miriam szerint a versekben felbukkan a nyelvi hanyagság, továbbá hangulatilag nagyon hullámzók, vannak eszméletlenül komoly szakazok, melyek közben meg is nevettetik. Szerinte André olyan egyensúlyt kéne tartson a szövegekben, amik nem csorbítanak az érzelmi hullámvasúton. Horváth Benji továbbá megemlíti, hogy előző kötetéhez képest látszik, hogy ezek új versek, sokkal bátrabbak.
A továbbiakban a vita a versekben felmerülő különböző képzavarokról folyt, Fülöp Dorottya kiemelte, hogy vannak olyan szöveghelyek, ahol túl sok a vizuális elem, és nem enged teret olyan dolgoknak, amik elvinnék a verset.
Az est végén a meghívott reagált az időközben felmerült kérdésekre és megjegyzésekre, majd kötetlen beszélgetéssel folytatódott.