„Előtte egy pohárka erőset?” Szószedet nagyobb családi összejövetelekre

Diéta

– Azt nem eszed meg? Azt mind megeszed? Nem mondod, hogy még mindig nem eszel húst? De ez csak csirke, nagyon finom. Ez csak töltelék, szinte nem is hús. Tejfölet nem teszel rá? Egy kanálka tejföl nem ártott meg még senkinek. Kenyeret nem eszel hozzá? Ha így tudom, nem főzök semmit, csak kiküldelek legelni. Egyetek,mert van még. Még egy tölteléket? Egy sütit? Ez nem szénhidrát, szinte semmi nincs benne! Van kakakós is. Nem is ettél, pedig ez a kedvenced. Látom,szereted, ez már a negyedik? Nem másért, csak nehogy valami bajod legyen. Le van ejtve a diéta, az ünnep az ünnep, igazad is van. Legalább ilyenkor együnk.Ne éhezz, mint otthon.

Pohárka

– Ha én érkeztem volna meg hozzád, biza már töltöttem volna magamnak egy pohárkával. Valami édeset tölthetek a csajoknak? Egy pohárkával tiszta egészség. Egy tök, két tök, öntök. Ennyi szép csajnak belülről sem szabad kiszáradni. Hidratáljunk mi is, Janikám. Előtte egy pohárka erőset? Apósom szilvapálinkája, szeretettel küldi. Nem a tavalyi kerítésgörbítő, csak szinte olyan. Kóstoljuk meg, legyünk túl rajta, aztán később alapozhatunk valami jobbal is. Csak módszeresen, nem szórakozni gyűltünk össze.

Politika

‍– Ünnepi asztalhoz nem való a politika. Politikáról vagy jót, vagy semmit, tehát semmit. Elképesztő, hogy hova vagyunk jutva. Hogy itt rakott le az a. Beszéljünk inkább az időjárásról. Rossz idők járnak, mertajobboldal, rossz idők járnak, mertabaloldal. Ukrajna. Tisza. Apuka, inkább ne földrajzozzunk. Ne is beszéljünk erről. Egyik vagy másik ma már egykutya. Középen pedig nincs semmi.Csak az üres propaganda mindenhol. Vicc ez az egész politika, csak az a baj, hogy rajtunk csattan a poén. De ne beszéljünk erről. Nem értik, hogy. Nem érted, hogy. Mindegy, ne beszéljünk erről. Hiába mondom, úgyis. Ne beszéljünk erről. Ti elhiszitek, hogy. Pedig tudvalevő, hogy dehogy. De ne beszéljünk erről. Ennél az asztalnál ezután még a jobb- vagy a balkezét se emlegesse senki.

Én

‍– Én csinálok mindent, mégsem tetszik. Én megmondtam. Én nem azért mondom, de anyád szegény/apád szegény/a testvéred szegény… Én nem akarok vitatkozni, de ez az én véleményem, és én csak az én véleményemmel tudok egyetérteni. Én tudom, amit tudok. Én nem akarok beleszólni, mindenki csinálja, ahogy csinálja. Deazért. Én dolgozom, mint állat, de egyedül vagyok ezzel, manapság senki nem akar dolgozni. Nekem is csak huszonnégy órából áll a nap. Én a te helyedben nem pont így azért. Én bezzeg, pedighát. Nekem sem volt könnyű. De nem panaszkodom. Erről jut eszembe, hogy amikor én. Ahogy én. Amivel én. Akit én. Amiről én. Tényleg! Én! Jutok eszembe mindegyre én.

Ti

‍– Szép tőletek, igazán nem kellett volna, de lesz vele valami. Nektek vettem. Jöhettetek volna hamarabb. Egy kicsi meleget hozhattatok volna. Időben kell elindulni. Ti telefonon nézitek meg, hogy milyen az idő? Csak nézitek azt a telefont. Ti azt hiszitek, hogy? Nem azért, de nektek könnyű. A nehéz, az nem olyan, mint nektek. De ti nem is tudjátok. Másoknak más. Éstimégsem. Éstimégis. Mi szoktuk,de ti ugye, nem szoktátok? Ezért is gondoltuk, hogy akkor most ne akkor, jó lesz nekünk így is. Nem másért, csak azért, mert ti. S akkor mi is, igazán. Ti még mindig nem? Ti sem lesztek már fiatalabbak. Nem baj, na, tiazért. Miazért. Ti-mi. Mi-ti. Azért.

Mikor?

‍– Mikor lesz kész? Te mikor szoktad beletenni? Mi ekkor. Ti akkor? Nahát, mert mi sosem akkor. Mikor eszünk? Már megint eszünk? Mikor hozol már magaddal valakit? (Házasságmikor. Gyerekmikor. Kistestvérmikor.) Az idő telik, olyan az idő. Olyan az idő, hogy egy pillanat. Megy az idő kereke. Mikor lesz végre? (Másképp, mint ahogy most van.) Mikor nősz fel végre? Arra várhatok, hogy te mikor. Mikor, kérdem én, mikor? Megérted majd akkor. Amikor.

Család

‍– Milyen szép dolog a család, azért. Család nélkül nem ünnep az ünnep. Milyen jó így együtt, békés családi körben. Gyertek, csináljunk egy képet, amíg még egyben vagyunk, és a ruhánk is rendben. Gyertek, na, kép. Egy képet kérek tőletek, s akkor sem mozdultok. Gyertek, na, lemaradtok a képről. Mindenki kész? Ne vágj már olyan bánatos képet. Mint akinek nincs családja. Akinek nincs családja, nem is tudja, mi az a család. Bizony, nem tudja. Akinek nincs gyereke, nem is tudja, mekkora dolog felnevelni egy gyereket. Egy gyerek nem gyerek. Te nem is tudod, mi az, hogy gyerek. Gyermeknek gyermek a barátja. Jön a harmadik? Hú. Azta. Nahát. Ti aztán adtok neki. Türelem, nem kell egyfolytában szidni a gyerekeket. Csak a kütyü, az. Nem játszik senki velük, az a baj. Gyerekek, menjetek szépen, foglaljátok el magatokat valamivel odakinn. Állandóan ne lábatlankodjatok itt. Eszem megáll, egy perc nyugta nincs az embernek. Ne adjatok több édességet nekik, be vannak pörögve a sok édességtől. Hagyd, hiszen még gyerek. Csinálhatnál te is valamit, de mióta megérkeztünk csak ülsz, és poharazgatsz. Nem kezdem megint, csak folytatom. Hagyjuk, ne a család előtt. Hazamegyünk, megbeszéljük. Családban marad.

‍