Előre bejelentett angyalgyilkosságok és út a dél-amerikai alteregókhoz

Augusztus 20-án Döme Barbara Angyalt reggelire című prózakötetét és Király Farkas Út a tengerszemekhez című verseskötetét mutatták be a Bulgakov Kávéházban a Kolozsvári Magyar Napokon. A szerzőkkel Márton Evelin beszélgetett. Bevezetés helyett felmerült az a sejtelmes ötlet, hogy a következő könyvbemutatót egybe lehetne kötni egy gyilkosságügyi nyomozással, így például fény derülne arra, miért fojtaná meg a házigazda irodalmi meghívottját egy mikrofonkábellel (vagy valami legalább ennyire abszurd, jól láthatóan nem egy szokásos könyvbemutatóval van dolgunk). Az ötletelés idejekorán abbamarad (hisz Roland Barthes esszéje óta mást sem emlegetünk, minthogy a szerző halott), így Döme Barbara hamar új feladatot szab ki a résztvevőknek: ha gyilkosság nincs is, legalább azt fejtsék meg, honnan származik Húsleves című novellájának kezdőmondata.

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Márton Evelin elsősorban a két szerző közti hasonlóságot emelte ki, ugyanis Döme Barbara és Király Farkas jelenleg a Magyar Kultúra, valamint az Országút című folyóiratok főszerkesztő-helyettesei, kiderül azonban, hogy elég sokáig mindketten napisajtósként dolgoztak, az ilyesmit pedig nem is olyan könnyű maga mögött hagynia egy szerzőnek. Döme Barbara úgy érzi, napisajtósként közelebb állt a kiégéshez, örömmel hagyta ott ezt a munkakört, ugyanakkor többet tapasztalt és látott az átlagembernél, amit felhasználhat későbbi írásaiban. Király Farkas a tömörítés technikáját tanulta el sajtósként, elvégre napjaink vizuális dömpingjében nem szorul arra az író, hogy részletgazdagon leírjon egy bizonyos helyszínt vagy teret. Ehhez kapcsolódóan Király Farkas A Boldog utca és egyéb történetek című novelláskötetének zsurnál-jellegét hozta fel példaként, amelyből jól kiolvashatók az egykori újságírói reflexek.

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Különös kijelentés ez annak ismeretében, hogy Király Farkas legújabb kötete is kissé naplószerű: a legtöbb verset cím helyett csupán egy dátum nyitja, címzettjük a rejtélyes „k”. Az Út a tengerszemekhez azonban másfajta irodalmi hagyományhoz nyúl vissza, mégpedig az alteregóversekhez. Nem újkeletű dolog az alteregó – Király Farkas rövid időre a nézők soraiban ülő Ferenczes Istvánra néz, aki Esteban Zazpi de Vascos bőrébe bújva alkotott sokáig –, a Tengerszemekben azonban egyszerre több alteregó kibontakozását kísérheti figyelemmel az olvasó: egy Dél-Amerikában tartózkodó férfi „k”-nak írt levelei alapján, vagy a kolumbiai utcagyerekektől összegyűjtött szuvenírversekben (de ez csupán feltételezés).

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Döme Barbara kötetének angyalai annyira szembemennek a megszokott angyaltipológiával, hogy már-már felmerül a kérdés, hogy mi ismertük rosszul az angyalokat mindeddig, igazából lehetnek ügyetlenül landoló, halandó lények (még tizenhétezer év után is). Az Angyalt reggelire című novelláskötet abszurd címével ellentétben nagyon is valóságos tapasztalatokból építkezik, többek közt a szerző egy skizofréniával küzdő ismerősének képzelgései adtak ihletet és lendületet a prózáihoz, amelyeket igyekezett az introspektív novella jegyében megírni (hamar kiderül, ilyen alapon Király Farkas új kötete lehet „introspektív prózai líra”).

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
A könyvbemutató végére ismét felmerült a kérdés, hogy mégis honnan származik a Húsleves nyitómondata, a közönség soraiból pedig azonnal érkezik is a megfejtés: az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című Márquez-regényből (mint kiderült, „Barbara Márquez Döme” igen lelkes csodálója a kolumbiai írónak). A könyvbemutató teljes egészében visszanézhető YouTube-on.