Elmondom, milyen voltál avagy: Jövendölés

‍

 Vlad Nancă: Brâncuși-szuvenírek

‍

Gergőnek

‍

Különleges idő, a nyár zenéje,

mint vadruca a Küküllő vizére:

rásiklik az év dobogó szívére!

‍

Ilyenkor lettél, világra születtél,

még nem is szóltál, csöppet sem nevettél,

aludtál, sírtál, ettél.

‍

Anya mellett bubaként szenderegtél.

‍

Hagytad magad ölbe venni, ringatni,

hagytál sírásod okát találgatni.

Figyelted már, minek nevezünk, merre

villan a fény, hangra

lettél figyelmes, tejre,

az anyatejre sírva-ríva

vártál!

‍

Szebb voltál a mesebeli királynál!

‍

És titokzatosabb a képzeletben

annyiszor látott Mars-, Hold-űrlakóknál!

‍

Kérdezgettelek, de gyermekbeszéded

(sírás, nézegetés)

rejtett még téged,

csak lassan, lassan

barátkoztunk.

‍

Éjjel-nappal csak rólad gondolkoztunk!

Türelmetlenek voltunk, … válaszoltál,

felriadással vagy megnyugovással –

néha-néha már-már el is mosolyodtál.

‍

Amikor vonatoztunk Vásárhelyről

Székelykocsárdra – meleg volt nagyon.

Álldogáltunk a vasútállomáson 

álmélkodtunk a nagy mozdonyokon.

Kocsárdon várni kellett, rétre mentünk,

uzsonnáztunk, néztük a felleget.

A zivatar elől vasutasokhoz

kérezkedtünk be, oda kergetett

a nagyidő, féltünk is, meg nem is,

‍

Esőt néztünk és vonatokat is.

‍

Felültünk aztán a gyorsvonatunkra,

irány Kolozsvár, nem lett volna baj,

de alagútkor nagy volt a sötétség,

több alagút volt, megijedtünk végül!

‍

A bábszínház is, mikor elsötétül:

először nem tetszik, meg is ijedsz.

Először kívánkozol inkább fénybe…

Később aztán a varázsos mesébe

‍

belefeledkezel: már érted is.

‍

Magaddal viszed emlékeit is:

a zenét és a pergős, víg beszédet,

a bábjátszós hangulatot: a képet.

Valami szép, lélekbe rejthetőt.

A bábok, hiszen bábok csak, de élnek.

Mindent mulatságosan elmesélnek:

vagy eljátszanak, felvidítanak,

hajba is kapnak – és megnyugszanak.

‍

… Az erkélyen piros muskátli nőtt

még kihoztuk a cserepes virágot:

az lett a fa, tányérba vizet töltve

elkészült a tó, s füve, kavicsa.

A padra kicsi erdőt varázsoltunk.

A tóban gumikacsát úsztatgattunk.

‍

A Szarkakő felé menet tetőket,

tornyokat néztünk visszafordulásból.

Néztük, a lovak mere legelésznek,

s a kóbor méhek miből főznek mézet.

Mondd meg igaz lelkedre, mit szeretsz?

Ebédre?

Vagy bármikor, úgy …megenni!

Szeretem

a kalácstésztát keverni,

keverni

és ropogtatni friss kenyérhajat.

Csipegetni is mint a madarak,

és vizet inni jó füles csuporból.

Szerettél kényelmesen öltözködni,

játszó ruhában játszó időt töltve,

autókkal, kisvonattal bíbelődve.

Ha kedved támadt, színest festegetni,

apró papír-

szeletekre jegyezni

vízfestékkel vagy színes ceruzákkal,

nem cseréltél volna tán a királlyal.

‍

Mesélem-forma, hiszen nagy vagy immár.

Leginkább a technika érdekel már.

Aki ötéves, már mindenhez ért.

Ritkán folyamodik lepényekért.

Mesék közül is csak a szerelősek

vonzzák…

Már látom benned az erőset

trolikért, mozdonyokért, nagy hajókért,

szent rakétákért felelőset.

‍

(Látod, itt ér véget a levelem.

Versben itt vagy. Itt beszélgetsz velem.)