egy kétségbeesett emberben nincsen semmi szép (Versek)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 01. (903.) SZÁM – JANUÁR 10.
egy kétségbeesett emberben nincsen semmi szép
családom örmény ága a 19. század körül
érkezhetett erdélybe mert már senki sem
emlékszik az örmény nyelvre
vagy a dolma receptjére
üknagyapám az 1915-ös népirtás idején
kolozsvár mellett akasztotta fel magát
dédnagyapám harminc évvel később
harminc kilométerrel arrébb
búcsúlevelet írt és szájába lőtt egy revolverrel
az arcanum adatbázisában számos újságcikket
találtam mindkettőjük öngyilkosságáról
akkor még inkább hittem hogy a halálvágy örökletes
a depresszió misztikus dolog különlegessé tesz
gondolatban sok vért veszítettem
számba lőttem a képzelt revolverrel
a valódi kísérletek között több év eltelt
egy kétségbeesett emberben pedig semmi szép nincsen
nem így akarok meghalni
de ebben sincsen semmi törvényszerű
ha a dolma receptjét nem
miért pont ezt örököltem volna?
mi a baj az apákkal
azon a nyáron tudtam meg milyen
ha két nyelv összeér mint meztelen csigák
kinyújtjuk szánkból az izmos húst
félúton összetapad
aztán málnát eszünk
örülünk mindennek ami szájjal felfogható
annát nézem lebeg a felfújhatós medencében
a kék gumi elrondítja kertüket
köröket futunk a derékig érő vízben
örvényt kavarunk benne bogártemető
aznap éjjel kint alszunk
csupasz csigák lepnek el
testük nyákos csíkot húz bőrünkre
úgy szárad rá mint a nyál szánk szélére
akkor már tudom hogy annának nincs apja
anyja egyedül alszik a hálószobában
sosem kérdezem miért
de irigy vagyok rá
anyám megvetően mondja félárva
mióta tudom mit jelent ez a szó azt kívánom
bárcsak ne jönne haza soha többé
aztán egy nap tényleg nem jön
autóbaleset mondja anyám
úgy képzelem ezt is mint a csupasz csigákat
ha két nyelv összeér
a kár visszafordíthatatlan
akár két egymással szembegyorsuló autó
de apám nem hal meg azon a nyáron
és ez a baj az apákkal
akár vannak akár nincsenek
befagyasztják maguk körül az időt
rettegünk mikor nyílik az ajtó
és hosszú évekig élünk még így
évekig vagyok szerelmes annába
aki a saját árvaságát siratja és nem engem
az öngyilkossághoz pedig
egyelőre nincs bátorságom