Szentes Zágon: Béke arzenál
No items found.

egy kétségbeesett emberben nincsen semmi szép (Versek)

XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 01. (903.) SZÁM – JANUÁR 10.
Szentes Zágon: Béke arzenál

egy kétségbeesett emberben nincsen semmi szép 

 

családom örmény ága a 19. század körül 

érkezhetett erdélybe mert már senki sem 

emlékszik az örmény nyelvre 

vagy a dolma receptjére 

  

üknagyapám az 1915-ös népirtás idején 

kolozsvár mellett akasztotta fel magát 

dédnagyapám harminc évvel később 

harminc kilométerrel arrébb 

búcsúlevelet írt és szájába lőtt egy revolverrel 

  

az arcanum adatbázisában számos újságcikket 

találtam mindkettőjük öngyilkosságáról 

akkor még inkább hittem hogy a halálvágy örökletes 

a depresszió misztikus dolog különlegessé tesz 

gondolatban sok vért veszítettem 

számba lőttem a képzelt revolverrel 

  

a valódi kísérletek között több év eltelt 

egy kétségbeesett emberben pedig semmi szép nincsen 

nem így akarok meghalni 

de ebben sincsen semmi törvényszerű 

ha a dolma receptjét nem 

miért pont ezt örököltem volna? 

  

  

  

mi a baj az apákkal 

 

azon a nyáron tudtam meg milyen 

ha két nyelv összeér mint meztelen csigák  

kinyújtjuk szánkból az izmos húst 

félúton összetapad 

aztán málnát eszünk 

örülünk mindennek ami szájjal felfogható 

  

annát nézem lebeg a felfújhatós medencében 

a kék gumi elrondítja kertüket 

köröket futunk a derékig érő vízben 

örvényt kavarunk benne bogártemető 

aznap éjjel kint alszunk 

csupasz csigák lepnek el 

testük nyákos csíkot húz bőrünkre 

úgy szárad rá mint a nyál szánk szélére 

  

akkor már tudom hogy annának nincs apja 

anyja egyedül alszik a hálószobában 

sosem kérdezem miért 

de irigy vagyok rá 

anyám megvetően mondja félárva 

  

mióta tudom mit jelent ez a szó azt kívánom 

bárcsak ne jönne haza soha többé 

aztán egy nap tényleg nem jön 

autóbaleset mondja anyám 

úgy képzelem ezt is mint a csupasz csigákat 

ha két nyelv összeér 

a kár visszafordíthatatlan 

akár két egymással szembegyorsuló autó 

  

de apám nem hal meg azon a nyáron 

és ez a baj az apákkal 

akár vannak akár nincsenek 

befagyasztják maguk körül az időt 

rettegünk mikor nyílik az ajtó 

és hosszú évekig élünk még így 

évekig vagyok szerelmes annába 

aki a saját árvaságát siratja és nem engem 

az öngyilkossághoz pedig 

egyelőre nincs bátorságom 

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb