.svg)
Cseh Gusztáv (1934–1985) a 20. századi erdélyi magyar grafika egyik kiemelkedő alakja. 2025. február 28-án újabb kiállítás nyílt meg munkáiból Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központ földszinti termeiben. Rajztehetsége és technikai tudása – amelyet minden itt kiállított alkotása is tanúsít – már korán megmutatkozott, számos folyóiratból és könyvből ismerhetjük illusztrációit, karikatúráit. Grafikái ugyan gyakran idézik az erdélyi tájat és kultúrát, egyéni groteszk-abszurd-szürreális látásmódja kitágítja a teret, sajátos (művészi) világot teremt.
A valósághoz leginkább talán az a portré- és épületsorozat kötődik, amelyet fiának ajánlva rajzolt tanító-nevelő és összegző szándékkal. Hatvan főember sorozatának portréi a magyar történelem nagyjainak ismert arcképeit idézik fel, kevés művészi szabadságot érvényesít bennük, hiszen célja az értékek elmélyítésére irányul. Ezzel szemben Jeles házak sorozata sokkal személyesebb lélegzetvételű, kollázsszerűen idézi fel számos fontos és gyönyörű tájegység értékeit. Középkori jelleget idéző teljes címe: Libellus pictus azaz képekkel írott könyvecskéje jeles házaknak, melyeket Alsócsernátontól Zsibóig eleink önnön oltalmukra és Uruk dicséretére sok fáradozással emeltek és mesteri kézzel ékesítettek. Az, hogy a címlapon önmagát mint kolozsvári képírót jelöli meg, magasztos hangnemet kölcsönöz minden egyes rézkarcnak. Az aprólékosan kidolgozott részletek mellé tökéletesen illeszkednek vázlatszerű körvonalai, s így az alkotások egyszerre lesznek súlyosak és légiesek, frissek, mégis méltóságteljesek.
A rézkarcok és tusrajzok lágy, de súlyos vonalhálói, a linómetszetek hagyományos alakjai gyakran a kommunizmus mindennapjait elevenítik fel, hű képet adnak egy akkor elfogadott stílusirányzatról, amely azonban mégsem szorul az előírt keretek közé. Fájdalmas-ironikus humor bontakozik ki ezekből a művekből is, amelyek mind hagyományos, mind kollázsszerű jellegükkel újszerűségre törekednek, szürreális alkotásai pedig nyíltan kacsintanak a 20. század művészeti újításai felé. Ezek közül is „kiemelkedik” az Ikarosz című alkotása, mely a modern lét Ikaroszát villantja fel, aki feltörekvésében hamarabb elakad, s a naphoz közel sem férkőzik, hiszen egy másik, sokkal prózaibb akadály (mint a füsttenger, szmog) máris a biztos bukás felé löki. Egyik legkülönösebb jelenete a Torzó című alkotáson bontakozik ki: egy gyönyörűen kidolgozott falusi környezetet mutat be megszokott elemeivel (kosarak, bútorok, ruhadarabok, gerendák), közöttük egy életnyi munkában megfáradt, ősz, ráncos, fejkendős asszony, arca mintha szomorkás volna, mégis mosolyog, a háttérben pedig egy részletesen kidolgozott görög istennő szobrának megcsonkolódott maradványa. Mintha a képnek minden eleme az elmúlás elkerülhetetlenségét hirdetné. Az egyértelműen szürrealista gondolatokat megjelenítő munkák mellett az egyszerű témáknál is, mint a Földművesek vagy az Építőtelep pillanatai című rézkarcokon, megfigyelhető az az absztraháló, geometrizáló törekvés, amely a Vaskapu sorozaton egyre inkább, már szinte teljesen absztrakt ritmussá bontja mind a természetet, mind az ember által épített tájat. Ez pedig folytatódik a Callatis című sorozat darabjain is, amelyben a figuratív és absztrakt, geometrikus és illusztrációszerű formák, a pozitív és negatív terek játéka különleges esztétikát hoz létre. Ezeket mintegy tetőzi a Ritmus című későbbi alkotás, amelyben maguknak a formáknak a ritmusát a hasurálás gyengéd ritmusa fokozza, s ugyan kiolvashatunk belőlük emberszerű alakokat, azok sokkal kevésbé explicitek, mint a többi művön, rejtettebbek, vagy talán inkább a mi szemünkben jönnek csak létre.
Ex librisei napokig, hetekig, hónapokig tartó kutatásra hívják fel a befogadót: milyen személyiséggel, foglalkozással, érdeklődési körrel rendelkező személy rendelte vagy éppen ihlette meg ezeket a kis méretű, mégis oly gazdag alkotásokat? Apró díszítőmotívumai és szimbólumai, elvont vagy éppen szürreális jelenetei mély gondolatiságot közvetítenek, melyeken elidőzve egyre gazdagabb jelentésvilág bontakozhat ki.
A kiállítás tehát ismét remek lehetőséget kínál arra, hogy újraértékeljük és újra felfedezzük Cseh Gusztáv művészetének sokszínűségét, technikai tudását és munkáinak filozofikus mélységeit. Életműve nem csupán a múlt egy szelete, hanem élő örökség is.
Cseh Gusztáv grafikus kiállítása, Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Művészeti Központ, 2025.
