Panelerdőre néző erkélyen dohányozni naplopás*

Amalia Crișan: Amintire I

fél háromkor amikor nincsenek saját szavaink

a globális hangzavarban most is megelőznek

talán egy templom födémje alatt

vagy egy irodában

vagy egy vécébe hajolás közben

hiába akarod azonnal mondani

nem a mindtől

magadtól veszed el a sorokat

fél háromkor amikor a napfény átvág a felporló csöndeken

és orron át légzés

és narancsszín

hieroglifák

ahogy a kulcscsont gödrébe indul

a test első felfedezője

a nyelv

a csillogás után

naplopás mint bizalmatlankodni pszichiáteremmel

Dr. Szilviával a sokadik elvonón

pedig csak nem hiszi el

hogy a spé Heinekennel a legjobb

és úgyse fogja kipróbálni

megmarad médiumnak

a

józanság

és

a

hiteles

térítés között

És hogy mit vesznek el most

– utolsó bunkerünk robbanó világok között –

nem látja senki előre

mennyi marad legszebb álmokat viselő matracainkból

– mikor még boldog volt az ember

és dobozos cigarettával időzött

esti hajléktalanok padjainál –­

mennyi az éhező cinegékből akik utoljára néznek

az ablakodnál ülsz

elfésülöd hajadban az előző napi szagokat

és lopod a napot a tizes tetején

vizes palackokat dobálsz

belegondolsz milyen talán hideg fém íz

a betonon szétloccsanás

és esés

közben pont ez a plakáton

mielőtt koppanás

utoljára árvácskák és nárciszok közé

a testben az erős vér

a csillogás

* ez az új rendelet

Dezső Kata (1996) jelenleg a PTE BTK művészetelméletek mesterszakos hallgatója. Első verseskötete: Akiket hazavártak, 2017.