.svg)
(részlet a Modern Feltámadás. Y-generáció című, készülő regényből)
Ysten gondterhelten járkált fel-alá. Karakán vasarca komor volt, homlokán fel-alá szaladgáltak a ráncok. Már hetek óta nem látta a fiát. Csak annyit tudott róla biztosan, hogy már megint leszökött a Földre. Már megint meg akarja menteni az embereket. Már megint meg akarja öletni magát. Ystennek teljességgel megvolt az oka az aggódásra, hiszen a habtestűek országában azt pletykálták, hogy Yézus rossz társaságba keveredett. Valami kolozsvári írópalántával abszintot iszogat. Sőt, rendesen rászokott az alkoholra.
Érezte, hogy valamivel le kell foglalnia magát. Így hát bekapcsolta rádióját, mellyel az emberek imáját hallgathatta. Az egyes csatornán egy huszonkilenc éves férfi fohászkodott:
Óh, édes Ystenem,
megcsal feleségem,
rövid a péniszem,
hat centicske kéne.
Ámen.
Ysten csóválta a fejét, majd egyet csettintett az ujjával. A férfi rögtön megfázást és hasmenést kapott. „Nincs betegség, csak rossz gondolat” – mormolta magában Ysten.
Sajnos ezzel sem tudta eltéríteni szomorú gondolatait. Egyfolytában csak a fiára gondolt. Mi lesz vele ott lent, a sok korcs lény között? „Jobb lett volna, ha egyet sem teremtek. Most már túl öreg vagyok ahhoz, hogy megjavítsam őket. Csak ez a hóbortos fiú nem képes leülni a…”
Ysten magát okolta fia szökése miatt. Úgy érezte, nem volt jó apa. Túlságosan kevés időt töltött Yézussal. Egész nap csak a rádión lógott. De hát ő osztotta ki saját magának az imák meghallgatásának feladatát… Nem tehetett mást, nem bújhatott ki a munka alól. Yézussal csak reggel és este találkozott. Ilyenkor általában már csak egy monoton beszélgetésre volt idejük: megkérdezték egymást, hogy vagy, mit csináltál ma, ettél eleget, pihentél, jól van, szia.
Ystennek eszébe jutott utolsó beszélgetésük Yézus szökése előtt:
– Szia, fiam.
– Szia, apa.
– Hogy telt a napod?
– Jól telt.
– És mit csináltál?
– Semmit. Csak gondolkoztam az embereken.
– Áh, már megint azok a fránya emberek. Legyen elég neked, hogy én naphosszat hallgatom a hülyeségeiket, és még így sincs időm mindegyikre. Ne törődj velük. Felejtsd el őket. Mit csináltál még?
– Fészbúkoztam. Készítettem egy új oldalt, ahova véres, rákos és kiütéses emberek fotóit posztoltam, arra biztatva mindenkit, hogy osszák meg, hiszen az illetők csakis a megosztások magas számától gyógyulhatnak meg. Csináltam még egy új oldalt az embereknek. A címe: Szeretkezz, ne háborúzz! Így szeretném rávenni a palesztinokat és a zsidókat, hogy ne irtsák egymást. Már van háromszáztizenöt lájk. Csak az a baj, hogy ezek békeidőben sem szexelnek. Szóval nem fog sikerülni. Le kellene mennem, beszélni velük!
– Verd ki a fejedből! Már egyszer elengedtelek itthonról, akkor is megöltek. Többet ne is gondolj erre. Egyébként… Hogy sikerült itt internetkapcsolatot létrehoznod?
– Megkértem Einstein bácsit, hogy a relativitás elméletét bővítse ki. Most már itt is van térerő!
– Pont az kell ide nekünk! Mindjárt azon kapom a habtestűeket, hogy pornót néznek interneten!
– Khm, khm… – köszörülte a torkát Yézus.
– Szóval máris? Na, jó, véget vetek én ennek a térerős marhaságnak! Muszáj mindig kitalálnod valamit! Őrület! Egy hetes szobafogságot kapsz! – üvöltötte Ysten.
Ezután már csak egyszer hallotta Yézus hangját. A térerő mégis hasznos volt: sikerült felhívnia telefonon. Yézus nagyon röviden válaszolt: „Apa, most nem érek rá”. Aztán le is tette, majd kikapcsolta a mobilját.
Ysten kitalálta, hogy valakit Yézus után küld. Csakhogy a habtestűek országából már rég nem járt senki sem a Földön. Végül is választása Gábriel arkangyalra és egy Ernest nevű amerikai íróra esett.
Ernest 1899-ben született. Igazi fenegyerek volt, több háborúban is részt vett, ötször házasodott, alkoholista volt, védett állatokra vadászott. Ha nem kapta volna meg az irodalmi Nobel-díjat, nem is került volna a habtestűek országába.
– A feladatotok egyszerű – szólt Ysten. Hozzátok haza a fiamat.
– Meglesz, főnök – bólintott Gábriel. Mindeközben Ernest révedten bámulta a Földet a ködfátyolon keresztül.
– Te nem szólsz semmit? – kérdezte tőle Ysten.
– Miért pont engem küldesz?
– Te megjártál két világháborút is, szükség lesz rád. Züllésre pedig ne is gondolj, majd Gábriel kordában tart.
– Korda Györgyöt nem visszük? – kérdezte Ernest.
– Elég ebből, induljatok! – parancsolta Ysten, kérges ujjával a lomhán forgó Földre mutatva.
Ernest és Gábriel arkangyal lassan és szótlanul ereszkedtek le. Közben rájöttek a tékozló fiú tartózkodási helyére. Biztosak voltak a sikerben. Viszont ekkor még nem tudták, hogy Kolozsváron könnyű eltévedni, főleg, ha Yézus azt szeretné.
Pataki Előd 1989-ben született Biharon. Kolozsváron él. Egy informatikai cégnél dolgozik, emellett prózát és verset is ír.
