Walter Friedrich: A Gutin lábánál, 1983
Új a város
Délután van, még új a város
Szokom az utcák célirányos
hangulatát
Ahogy a kanyar után keresik az estét
Csak nézelődöm a délutánban
Ahogy sietnek narancs színű ruhákban
az emberek
Hogy ha a nap lemegy, mind újrafessék
Mert úgy érzik, valami kéne még.
Kimegy az utcára minden árnyék,
A téren, a hídon könnyen átlép,
körbenéz
S nagyon vár valami meglepőt
Este a fejekben annyi vágy van
Hogy el se fér egy éjszakában
sietni kell
Vagy építeni egy hegytetőt
Mert onnan talán messze láthatsz még
Kérjünk autogramot a pincérlánytól
Kérdezzük meg, hogy holnap hánytól
főz nekünk teát
S hogy hány cukorral issza a kávét
Menjünk este le a folyópartra
Ott a holdfény majd eltakarja
a könnyű mozdulatot
Amivel magam füstölöm el vagy a másét
Keringés a lámpa körül
Kihalt gyár tereiben járok
Kopog a sötét, csak magamig látok
Kihalt udvaron kutyák ugatnak
Nincs még vége ennek a napnak
Zegzugosak a hotelfolyosók
Tükrökben arcom elmosódott
Lépteim elnyelik piros szőnyegek
Ma elkergetjük az összes szörnyeket
Csak keringünk egy lámpa körül
Egy színpadon állunk, védtelenül
Belerepülünk a holnapi napba
Ma minden szárnyunk csak ezt akarja
Egy pincében követem a nyomaidat
A lámpa fénye lent néha kihagy
A lépcső aljában üres vitrin
Nem tudom, mi van benn és mi van kinn
Lakótárs
Van egy lakótársam a lakótelepen
Hangos kicsit, de én nagyon szeretem
Éjjel érkezik és mindig későn ébred
Órákig bámulja a zúgó mosógépet
Van egy lakótársam a tengeralattjárón
Vizesen jön át a lépcsőházon
Vizesen ülünk az ovális ablak elébe
Együtt nézünk az örvénylő víz mélyébe
Gyere, nézzünk mindent, mindent mától ketten
Gyere, nézzük, mi forog velünk a szédületben
Gyere, nézzünk mindent, mindent mától ketten
Gyere, nézzük, mi forog velünk a szédületben
Van egy lakótársam egy videoklipben
Láttam a haját már minden színben
A benti dübörgést a talpamban is érzem
Ha a partiképeket másnap visszanézem