.svg)
Incze Mózes: Déjá vu
Amott unokám, Áron
Fáradt este teszem helyére
a papírt kenyeret
– Hogyne természetesen megérte
És még amennyit a remény ereget
Az ember magyarul megfogalmazta
Él amennyi mindenből kilábol
A mindenség öngyűjtő vasmassza
És a percben arc és szó Szaud-Arábiából
Áron unokám tenyerén valahol
arcot és hangot sugárzó szerkezet
Legszebb reményem feléje lohol
Ima fog össze két-két kezet
- aug. 31. Sepsiszentgyörgy
Fiamhoz
Nem játszottam eleget
se veled
se gyermekeiddel
Negyven éved emleget
Tölteted
ideadó hittel
Lassan ide-oda lesz innen mindenem
Átkeresztelkedik a zuhogó kanális
A számlán súlyában él a történelem
Itt éltem ennyit, hol magyar a madár is.
Fájdogál, hogy sírni is itt tanultam.
Éltében és titokban sirattam hazámat.
Egyetlen képletben jelenem s a múltam.
Állítom, hogy élek s ragyog a madárhad.
- aug. 27.
