„Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;”
(Petőfi Sándor: Mi a szerelem?)
„Az embernek minden lépte
Hány féregnek kerül életébe?”
(Szendrey Júlia: Tűnődések)
Megint elkezdhetnénk így,
de igazából úgy is,
hogy egymásról beszélünk, B.
Ne mindig csak másról.
Ne keressünk analógiát.
Vannak állatok, és vannak emberek.
Sok zavaró evolúciós különbség.
Szándék, cél, önkény.
Ez máris zavaros.
Mindegy.
Nem akarok a Földről beszélni.
Legyen szó inkább a talajról,
hogy olyanok vagyunk mi ketten,
mint egy félbevágott giliszta.
*
cry me a river
one more time
cry me baby
one more time
sírj egy folyót
nekem vagy másnak
építek tutajt
teher- vagy zászlóshajót
dolgozom látod
növekedő gazdaság
te sírj csak nekem
így vagy gyönyörű
*
A gilisztáknak 5 szívük van. Abból 3 az enyém.
Amikor megbántom B.-t, egyet neki adok.
Amikor megbánt, egyet nekem ad.
Így cserélgetjük egymás közt, igazságosan.
*
mindig lesz egy új konkvisztádor
mert mindig csak a kereslet és mindig csak a kínálat
hát igen hát igen
óh én nem így képzeltem el a kereskedelmet
amikor sértett vagyok
stratégiám szerint
először terelem a témát
hogy majd békésen azt mondhassam
szeméremdombod egy idegen férfi szántja
de hagyjuk a természetet
isten nem vándorbottal ver
nincs hol letelepednem
ha nem sírsz folyót
mellé szeplős partokat
őszinte faunát
kígyózó vágyakkal
Nagy Zalán 2003-ban született Marosvásárhelyen. Jelenleg Kolozsváron él, a BBTE hallgatója. Verseket ír, 2021-ben Látó-nívódíjjal, 2022-ben Communitas Alkotói Ösztöndíjjal jutalmazták.