Csupa szeretet meg minden

nálunk egyfolytában karácsony, naponta minimum egy, tiszta kari vagyok már, komolyan, hangulat, elcsendesülés ezerrel, tényleg, egy szavam sem lehet, nincs is már, csak ülök, hallgatok a karikon, itt is kari, ott is kari, mindenütt kari, alaposan rákészülünk, az biztos

persze, belekerülök a hangulatba, csak velem az a baj, hogy mostanában, ahogy lenyugszom, elalszom sajnos, benne valamelyik karácsonyban, ezeket délután tartják mind, s mindig úgy izgulok, hogy elérek-e, kész káosz a város délutánonként, mindenki az utcán van, amióta jön a karácsony, hát én mire befutok, és valahogy leülhetek,

csak figyelek bambán egy darabig, aztán bólintok be, elég ciki, szerencsére gyakran megkongatnak valamit ezeken a karácsonyokon

te, énnekem már több mint két hete kívánják a boldog karácsonyt, csupa szeretet, meg minden, de tényleg, olyan kedvesen kívánják, főleg ha bor is volt, búcsúzkodunk meghatódva esténként, hogy milyen szép volt, ölelgetjük meg egymást, cupp-cupp, kari-kari, hehe

a baj akkor kezdődik, amikor hazaérek, napok óta nincs időnk vásárolni, ennivaló semmi, a lakás egy káosz, már ágyat sem vetünk, mert minek, reggel hétkor lépünk ki az ajtón, s este nyolc-kilenckor érünk haza, annyi a kari, gyorsfagyasztott kaján és péksütin élünk, amióta jön a karácsony, na, nem baj, csak lesz idő aztán főzni valami rendeset, még ezt a hetet éljem túl, igaz, a múlt héten is ezt mondtam, és azelőtt is, na, de túl is éltem, ugye

hétfőn céges kántálás volt, jó, nem kötelező, de illendő, tehát eléggé kötelező, rögtön műszak után, öttől, na, de legalább nem kellett hazamenni és vissza, nincs annál fárasztóbb, ebédszünetben díszítettük a céges fát az előtérben, alátettük az ajándékokat, mindenkinek egy határidőnaplót, kivéve a nem főállásban dolgozóknak, ők nem kaptak, aztán ötkor összegyűltünk a fa körül, és vártuk, hogy kezdődjön, mindig úgy vagyunk vele, hogy essünk túl rajta minél hamarabb,

na, de végül azért milyen szép dolog

a főnök ilyenkor népi inget vesz fel, gitáron játszik és énekel, az aligazgató csengettyűt ráz, az egyes részlegek jobb hangú tagjai kezükben kottával dalolnak, nem, szerintem nem ismerik a kottát, csak a szöveget nézik, kétszer visszatapsoljuk őket, aztán pogácsa, bor, a főnök körbejár, kocc-kocc, azt hittem, legalább megkérdezi, hogy vagyok, de nekem csak annyit mondott felvont szemöldökkel, egykedvűen: Katika?

nem, a nevemet tudja, nem azt kérdezte, csak gondolom, túl fáradt már, hogy mondatokat mondjon, meg ilyesmi, aztán gondoltam, minek untassam valami válasszal, csak kényszeredetten mosolyogtam, de valahogy nagyon mehetnékem támadt, szedelőzködtem is aztán, próbáltam angolosan távozni, bár páran így is elkaptak, hogy cupp-cupp, kari-kari, hét után értem haza így is

s hol volt még az este, kedden óvodai karácsony volt Fannikáéknál, szintén öttől, reggel fél nyolcra be kellett érjek, hogy fél ötkor elmehessek, kivágtuk, kisütöttük a mézest, amit előző nap begyúrtam, na, de így legalább nem kellett vacsora, megdézsmáltuk a mézest, eleinte még úgy terveztük, hogy kidíszítjük, de végül hagytuk, vasaltam a fehér angyalruhát, gyakoroltuk a verset, tudod, a szokásos

szép kis ovis karácsony volt, komolyan, bár leginkább az óvónők adták elő a szerepet, szegények,

a mézest sajnos itthon felejtettük, de sebaj, szerdán iskolai karácsony volt kórusfellépéssel a nagyobbikkal, elvittük oda, megint fél nyolcra értünk haza, mármint kedden is, készítettem elő a ruhát a kórusra, kerestem az angyalhajat, közben Anti sütötte a gyorsfagyasztott rántott sajtot, kinyitottunk hozzá két babkonzervet, egész finom volt

eszünkbe jutott, hogy a gyermekek mindegyre szerepelnek, de egy hete nem mostak hajat, de ekkor már kilenc elmúlt, megbeszéltük szomorúan, hogy másnap sem fognak, mert van a kórus ugye, aztán csütörtökön nekem céges buli, Antinál, a cégnél családi karácsony, szerencsére oda viheti a gyermekeket, a szutykos hajukkal, na, mindegy, lesz Mikulás, meg ajándék is, mondtam is, hogy kíváncsi vagyok, mit kapnak a gyermekek a cégtől az idén, ott legalább gondolnak a családokra, nem, mint nálunk

néha belém hasított, hogy vajon mit veszek fel a céges bulira, valami nem gyűrődős kellett, mert nem értem volna haza átöltözni, mentem egyenesen a vendéglőbe, a cégnél a mosdóban szépültem, vittem a laptophátizsákban a sminkes nesszeszert, a körömcipőt meg az elegáns ruhát, nem a tavalyit, dehogy, a másikat, a zöldet, a mell alatt vágott rakott szoknyásat, az olyan műanyag, mint régen az egyenruha, még a keresztelőre turkáltam, tudod, azt még nem látták a cégnél

ja, a kórusfellépés gyönyörű volt, igen, Ágica fejéről kicsit hullott az angyalhaj, kell is vegyünk újat végre, de te, én már a fűtetlen templomban is képes vagyok bealudni, Anti mindegyre megbökdösött, remélem, nem látta senki, utána iskolai angyalkázás volt a gyermekeknek, mi addig kiléptünk a karácsonyi vásárba a szülőkkel, ittunk egy kis forralt bort, na, attól még álmosabb lettem

de szép volt, igazán, olyan jó karácsonyi hangulata lesz az embernek ezektől, tényleg,

vettünk egy-egy lángost is, került, amibe került, így legalább nem kellett otthon a vacsorával bajlódni, négy lángos nyolcvan lej a vásárban, igen, de rettenetesen éhesek voltunk

a céges buli semmi extra, mint egy esküvő kábé, csak karácsonyi dalokkal,  megint elmondták, hogy egy nagy család vagyunk, de végül nem nagyon családkodtunk, a főnökök külön ültek a terem közepén a főasztalnál, a dolgozók pedig a közvetlen kollégáikkal, nem is nagyon beszéltem senkivel, én már örülök, ha csendben ellehetek, el vagyok csendesülve, tényleg

a vacsora, az nagyon finom volt, az előétel felével jóllaktam, a többit elcsomagoltattam, s a főétel nagyját is Antiéknak, úgyis csak kárba menne, a család meg örül neki, én már az előétel után leléptem volna, de gondoltam, csak megvárom a jó főtt ételt, milyen rég nem ettünk valami rendeset

na, de mielőtt hozták a vacsorát, körbejárt az igazgató, mindenkivel koccintott, beszélgetett, nekem megint csak annyit mondott felvont szemöldökkel, ugyanolyan egykedvűen: Katika?, mit mondjak erre, ugyanúgy visszakérdeztem csodálkozó arccal: Zoltán?, de nem tudom, hallotta-e, üres tekintettel átnézett rajtam és lépett is odébb, anyádpicsája, gondoltam, jézusom, miket gondolok pont ilyenkor karácsonykor, ráadásul aztán újra gondoltam, hogy anyádkurvapicsája, éreztem, hogy egészen kipirulok, jó is volt meg rossz is, meg is kéne gyónjak, rettenetes,

kellett nekem ilyen erdélyi asszonyosan ételt gyűjtögetni akarni, ha korábban lelépek, nyugodtan megyek haza

s ez nem elég, arra érek haza, hogy Anti megbontotta a karácsonyra még a múltkor Magyarországon vett Unicumot, egy fél vizespohárral töltött, s azt itta, épp akkor foghatott neki, nem kérdeztem semmit, valahogy nem jött, még mindig paprikavörös voltam szerintem, de Anti észre sem vette, töltöttem én is magamnak jócskán, vagy egy decit, meg se fogom tudni inni, ott van még, leültem vele szemben a konyhában, mutattam szótlanul az ételes pakkot, amit hoztam, de meg se nézte, mi van benne,

mutatta ő is, mi van a pulton, két kalács volt, mondom neki, két kalács, nahát, azt válaszolja, nézzem meg közelebbről, tapogassam meg, megtapogattam, kemények voltak, mint a kő, ekkor halkan azt mondja, maga elé nézve, ezt hozta a gyermekeknek a céges angyal, barterezték, ki tudja, hány napos, nem is kérdeztem, hogy kaptak-e még valamit, zavartan kopogtattam a pulton a kalácsokat, próbáltam viccelni, hogy ha egyébre nem, valamire jó lesz, de Anti el sem mosolyodott, hirtelen felugrott, feltépte a konyhaablakot, felkapta mellőlem a kalácsokat, és egymás után nagy lendülettel kidobta a másodikról, majd szó nélkül visszaült az asztalhoz, nem is káromkodott, pedig tudod, hogy szokott, szerencsére nem utcára néz az ablak, hajnalban le is megyek, összeszedem a kalácsokat, ha ott lesznek még, s behajítom rendesen a kukába,

na, ekkor elővettem a dugicigit, már nagyjából leszoktunk, de na, egyet meggyújtottam neki, hagytam, hogy a konyhában szívja, az asztalnál, még az elszívót se kapcsoltam be, legalább szivarazzon egyet nyugodtan, a másikkal kijöttem a teraszra,

gondoltam, felhívlak, olyan rég nem dumáltunk, ne haragudj, hogy ennyit beszélek,

nem, még meg se kérdeztem Antitól, hogy kapott-e prémiumot vagy valami, de szerintem egy naptárt kapott, mint tavaly, kitesszük a budi falára falun, bár ahogy Antit most elnézem, lehet, hogy eltüzeljük, hehe

nem is zavarlak tovább, vajon hogy fog Anti, szegény, reggel bemenni dolgozni, rövid nap van, de na, lépek is be hozzá, hátha megszólal, a gyermekek szerintem kütyüznek a szobájukban, valahogy le kell fektetni őket, holnap ovis balettes karácsony, elő kell készítsem a tütüt, utána hattól zenekörös kari, ugye, ott találkozunk, viszem a csokornyakkendőt, hogyne, Anti az esküvő óta nem használta, jó lesz, persze, tépőzáras, állítható, nekünk még szombaton is kari előtti kari van, a pásztorjátékos szülőket hívták a templomba, hogy csendesedjünk el, hangolódjunk rá a karácsonyra főpróba után, remélem, nem alszom el, szenteste aztán a pásztorjáték előtt biztos, ami biztos, bedobok egy jó erős kávét, még az itthoni, igazi karácsonyt is ki kellene bírni ébren