
kolozsvári elégia
olyan bonyolult ez
mint az elmúlt évszázad
fekete meg vörös és lila
olyan vidám, mint néhai fotókon az aratás,
csősztánc egy frissen fedett csűrben.
mint a vihar előtti csend
vagy az ütközet előtti a csatatéren,
ahol mindent átitat
a cselszövés és árulás harmatja.
továbbgondolható,
mi lett volna, ha
egykoron és máskoron
kevesebb a kártyaosztó idő
kezében a cinkelt lap.
olyan egyértelműen baljós és
elkerülhetetlenül tragikus,
kisemmizett és megalázott,
végzetes és mégis megújuló,
drótdarabbal összeszerelt erdélyi léghajó.
merev és akasztó
nem-robbanó-puliszkából rétegezett
michelin-csillagos anyahajó.
olyan elveszett ez az egész
de valahogy máig álló.