.svg)
Az Élő Várad Mozgalom, a Fiatal Írók Szövetsége és az Oberon Kulturális Egyesület által szervezett Gyújtópont beszélgetéssorozat február 16-i vendége ezúttal Simon Márton volt. A költővel Ozsváth Zsuzsa beszélgetett, ami nem véletlen, hiszen a Független Mentorhálózat keretein belül ő Simon Márton mentoráltja.
Simon Márton költő, slammer, műfordító, 2004 óta publikál különböző irodalmi folyóiratokban, 2011 óta vesz részt slam poetry eseményeken. A főként a fiatalok körében népszerű költő nem tartja magát sztárszerzőnek, viszont örül annak, hogy a fiatalokat ismét elkezdte érdekelni a költészet és versesköteteket vásárolnak. Már kamaszkorában eldöntötte, hogy irodalommal szeretne foglalkozni, költő szeretne lenni. “Hogy ez mennyire racionális döntés, azt mindenki ítélje meg maga. Utólag belegondolva, olyan mintha valaki úgy akarna bungee jumpingozni, hogy nem biztos abban, hogy van rajta kötél” – véli a szerző. A költővé válás természetesen nem egyik napról a másikra történt és nem volt egyszerű sem. Feltérképezte azokat a folyóiratokat, ahol nem csak fontos, de meg is éri publikálni, hiszen ez egyáltalán nem mindegy. Egy rangosabb irodalmi folyóiratban való megjelenésre lehet, hogy éveket kell várni, de hosszú távon mindenképp megéri. Voltak jó és rossz pillanatok. A jó pillanatok mindig lehetőségek, és ezeket a lehetőségeket nem szabad elszalasztani. Ilyen lehetőség volt 2012-ben az első slam poetry esemény, amin részt vett, hiszen nyolcszáz ember előtt lépett fel. Nem tudta, hogy fog sikerülni, viszont ami saját magát illeti, biztosra akart menni. Minden energiáját és tudását belefektette a munkába. Konkrét mestere nem volt, viszont mint ahogy ez már az irodalomban hagyomány, számára is vannak olyan idősebb szerzők, akiknek az írásaik nagy hatással vannak rá. Az egyik ilyen ember Kemény István, akivel gyakran szokott levelezni, tanácsot kérni tőle. Vagy Petri György és Orbán Ottó. A Pápai Református Gimnáziumban ismerte meg Babiczky Tibort, akivel azóta jóbarátok lettek. Később a Pázmány Péter Egyetemen találkoztak ismét, ahol megmutatta neki néhány szövegét. Babiczky építő jellegű kritikája és bíztatása fontos szerepet játszott a fejlődésben.
Első kötete, a Dalok a magasföldszintről, húszas évei elejének lenyomata, annak a hat-hét évnek amikor saját elmondása szerint “elkezdett költővé válni”. A Polaroidok teljesen más koncepció szerint íródott. A közhiedelemmel ellentétben nem haiku-versekről van szó. A mozaikos-megfejtős versolvasást szerette volna kicsit átültetni a magyar nyelvbe, amihez adta magát, hogy fél évet pincérként Wales-ben dolgozott. A környezet, az óceán közelsége megtette a inspiráló hatását, elkezdte gyűjteni a sorokat a kötethez. Mire Wales-ből hazaérkezett Budapestre, ha a kötet még nem is teljesen, de a koncepció már pontosan megvolt.
Hogy van-e különbség Simon Márton költő és Simon Márton slammer között, nem tudja megmondani. A saját fejében nem tesz különbséget a két én között. Időnkét egyik foglalkoztatja jobban, máskor pedig a másik. A Parti Nagy Lajos-féle humorosan rímes szójátékok egyáltalán nem jellemzőek Simon Márton költészetére, viszont slam-szövegeiben bátran és élvezettel használja ezt a stílust. Saját magában nem választja el a költészetet és slam poetry-t. Készülőben harmadik kötete, amit egy három hónapos ösztöndíj során Krakkó külvárosában kezdett el írni. Saját bevallása szerint, szüksége volt erre a tudatosan magára kényszerített izolációra, hogy az írásra fókuszálhasson. Temérdek mennyiségű lengyel szerzőt olvasott angolul és általában éjjel dolgozott. A három hónap lejártával, a buszon hazafele utazva olvasta össze először azt a huszonvalahány szöveget amit Krakkóban írt, és ekkor érezte azt is, hogy valóban összeállt a kötet. A költő harmadik kötete szeptemberben fog megjelenni.
Simon Márton nem csak ír, hanem irodalmi és slam poetry-vel kapcsolatos workshopokat tart fiataloknak. Tapasztalatai alapján, sok a résztvevő, akiket egyáltalán nem kell toborozni, hiszen az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy akik ezekre a műhelyekre eljönnek, általában tűkön ülnek és valóban érdeklődőek és nyitottak. “Persze nem lesz mindenki Arany János meg Ady Endre, de ha szövegekkel foglalkozol, ha meg tudsz fogalmazni egy mondatot, ha csak egy picit is tudod, hogy hogyan nyúlj hozzá a szavakhoz, jobb lesz tőle az életed. Egyáltalán nem mindegy, hogy azokra az élethelyzetekre amikbe elkerülhetetlenül belesodródunk mindannyian, milyen mondataink lesznek és egyáltalán mit tudunk egymásnak mondani. Szükségünk van jó mondatokra.”
