.svg)
Márton Árpád: Esedező
ítéletidő
köveket rakosgatsz a parton
mint az óriásistenek
akik emberarcúra nyalogatták a sziklákat
aztán felköltöztek a hegyek fölé
nyomukban kőrakásokat hagyva
hogy soha ne térjünk le útjaikról
felépíted leomlik
felépítem lerúgod
a harmadiknál tovább nem jutok
olyan vagy mint az istenek
akik amint felértek az égre
ledöntötték az utolsó halmot
hogy a csúcsnál tovább
senki ne mászhasson
agyagot hordok a folyóból
hogy összeragaszd a köveket
és istenként mászhass
mert a jó istenek ilyenek
sovány gyermekarcú férfiak
nyakig bekenlek agyaggal
nehogy leégj a déli napon
mert szeretlek ahogy a jó isteneket
félelemből és megszokásból
minden mozdulattal ráncosabb leszel
mint a jó istenek akik öregen születnek
mint a kövek melyeket simára nyaltak
hogy aztán lábnyomukban repedjenek meg
kezed foltosszürkére piszkolja az eget
amikor indulok hátranézel
mint egy jóisten aki számon tartja a szenvedést
de bele nem avatkozik
zuhanás közben még látom
megvillanni piszkosfehér fogaid
vetésforgó
ameddig a szem ellát
addig vagyok búzamező
bőröm ekevas fogaddal szántod
mellkasom emelkedik
süllyed ahogy a hegyek
gyűrődnek tüdőlebenyeim
kéreglemezekként távolodnak
mint folyómedrek a kékfalú erek
kettéhasadnak nyelőcsövemen
láva ömlik végig fogad beletörik
a megdermedt felszínbe eső gyűlik
medencémbe kioldja a sót sejtjeim közül
látóhatárnyi tenger vagyok
Biró Sára 2001-ben született Marosvásárhelyen. Idén végzett. Pár hónapig még itt él, aztán bölcsészkarra megy vagy világgá. Versei eddig a Műút-portálon, a Szifonline-on, a Látóban, a Kulteren és a Nincsben jelentek meg. A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel meghirdetett pályázatának különdíjasa.
