.svg)
*Zsoltinak, az anarchista lókötőnek*
nem kell kabát,
se ernyő,
csak káromkodni akarok az időbe,
állni, míg az árnyék megnő,
leszívni mindent tüdőre.
Állni, míg megnyílnak az aszfaltcsíkok,
gyíkokat képzelni
a tömbökre,
míg kitolódnak az újrafestett síkok,
nekem csak ennyi kell,
csak káromkodni akarok az időbe.
káromkodni,
csak káromkodni.
míg kiszárad minden mozgó test,
csak viaszbábuk legyenek körülöttem,
mikor már érzem, nem érdemes,
akkor majd én is hazamegyek,
két lábon,
a mintafőemlős,
hogy kötetlenül szép legyek,
közhely nélküli réteghős.
hát így alakul a mi sorsunk,
még mindig cigit kérünk,
felébreszt a függőség,
felébreszt a vérünk,
felébreszt az isten,
pont ilyen kisbetűvel,
felébreszt,
s majd elaltat,
minden egyes ember,
felébreszt az éhség,
szomjúságról beszél,
most már felébreszt minden,
van bor,
van kenyér.
csak káromkodni akarok, tesó,
néha jó szórakozás,
míg szétzuhan teljesen minden,
az eltűnő kutyaólkilátás.
csak egy napig,
csak folyamatosan,
hogy lássam,
nem minden macska esik talpra,
hogy nem vagyok meghatározott pontosan
napról
napra.
Gál Hunor: 1995-ben született Borzonton. Jelenleg Kolozsváron él, és főszakácsként dolgozik.
