„beszélgetni reggelig, egy zakuszka mellett” – Tisza Kata kötetének bemutatója

A könyvbemutató első pár percében Székely Blanka elővesz a táskájából egy üveg zakuszkát, Tisza Katának adja, majd a közönséghez fordul: „Tisza Katával úgy szoktam beszélgetni, hogy reggelig és egy zakuszka mellett.” A könyvbemutató ugyan nem tartott másnap reggelig, de a dedikálás – elnézve a végeláthatatlan sort – elképzelhető, hogy igen. Június 10-én, szombaton, a XII. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül Tisza Katával Székely Blanka beszélgetett.

A beszélgetés nosztalgiával indul, Székely Blanka a pályakezdés időszakáról és annak tapasztalatairól kérdezi a szerzőt. Tisza Kata két alkotói korszakot különít el. A 20-as éveiben íródó szövegeinek írójaként egy szakmailag képzetlenebb ént jelöl meg, aki olyan témákhoz nyúlt, amelyeknek akkor nem igazán volt előzménye. Emiatt vált támadhatóvá, erős fókusz került a személyére, amit egy idő után képtelen volt kontroll alatt tartani, ekkor döntött úgy, hogy visszavonul. Tíz évet szánt arra, hogy tudományosan is megértse, milyen érzelmi diskurzust indított el. Jelenleg irodalomterápiás szövegeket ír, de úgy véli, szükség van ehhez a szakmai keretre is, hogy hiteles maradjon. Sok visszajelzést kapott az évek során, egy-egy olvasója megértett valami fontosat önmagával kapcsolatosan. Tisza Kata nem kedveli a „tutimegmondós, pszichológiai showműsorokat”, nem hisz abban, hogy egyetlen igazság létezne. Úgy véli, egy olvasónak azt kell keresni, hogy „ő maga hol van a szövegben, és a szöveg hol van őbenne”, így azok a szövegrészek, ahol erős érzelmek törnek fel, markerekként kezdenek működni, és olyan kiindulópontot jeleznek, ahonnan elindulhat az egyéni érzelmi munka.

Székely Blanka közben releváns kérdést vet fel. Most, amikor mindenki Máthé Gábor és Tisza Kata köteteit olvassa, mindenki önjelölt pszichológusként kezd viselkedni. Ez nem csapda? Tisza Kata a szabadságmozgalmak általános jelenségeivel hozza összefüggésbe a jelenlegi helyzetet. Úgy gondolja, „előbb egy radikálisan új hangnak kell megszületnie ahhoz, hogy aztán középre rendeződjünk.” Most, hogy már nyíltan beszélhetünk a minket érintő problémákról és nehézségekről, mindenki beszél róla, de mindenki másra aggat címkéket: nárcisztikus, bipoláris zavarban szenvedő, pszichopata. Középre kell rendeződnünk, mert a kérdés nem az, hogy valaki sérült vagy sem. A kérdés az, hogy mit kezd vele?

‍