.svg)
Viorel Toma: Régi hangszerek
az enyémek még ezek az első esték
némileg emelkedetten szabadon
egy hideg hét görcseitől 7 és 9 között
a nedves föld szaga
füst táncol a reflektorokban városom kék erei
combja közt egy doboz cigaretta
meggyújt egyet visszanéz rám
aztán el van közös múltunk
persze szerelmesek voltunk mind
jövőnknek kertje volt ez
hagyjuk
lángolunk
e hangos béke napjaiban
mind felnőttek a gyerekszoba terrorjai
próbálkoznak
idegen játékosok vagyunk exotikusak
együtt vagyunk üresek és csak a rajongókért
csináljuk
de ma este van hitünk
a ma este más
megváltozott a minta
most olvad ki a befagyott forma
ma este kivérzi a beton az ifjúság forrásait
ma este a bőrömön a sebek száradnak és
csendesednek
ahogy alattuk a folyadék áramlik könnyedén
ahogy elköszönök
a hangom szinte elektromos
és hazafelé begyullad egy fa
az eljövendő dolgok lila ködében
