egy városban ahol minden szó ellenünk támad
ránk omlanak a honvágy falai
tudjuk nem itt kezdődött és nem itt lesz vége
a részeg férfi szájában aki épp átvált bolgárról angolra
megrágja a szavakat mint a húst kiss some more beautiful girls
kezét kinyújtja felénk mintha helyettem szeretné befejezni
a mozdulatot amely már nem fog a combodon végződni
rácsodálkozom hogy mindketten hallgatunk
mint gyerekkorunkban ha valaki románul szólt
egy tekintetbe sűrítek minden vágyat a beszéd iránt
te megfordulsz és kirángatsz a kocsmából
szűk utcák vezetnek vissza szófia szakadt belsejébe
szeretettel gondoltam mindig erre a városra és nevére
egy szép nőre emlékeztetett legalább olyan szépre mint te
de ezek most itt nem egészen mi vagyunk
szürke és ostoba hasonmásaink lépnek a köveken
tudjuk nemsokára hazamegyünk saját tereinkbe
ahol másképpen vagyunk idegenek
átöleljük majd egymást a vonaton
és ha leszállunk az első embernek odaüvöltöm magyarul
amit akkor kellett volna mikor elkezdődött
mikor azt akarták hogy éljünk de láthatatlanul
aztán mégis észrevettek
Fancsali Kinga 2000-ben született Marosvásárhelyen. Jelenleg a budapesti ELTE BTK hallgatója.