Bárki kimutatható

Horváth Veronika: Minden átjárható. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017.

Kiszivattyúzni a múltat a szövetek közül. Sejtjeinkben cipelni gének ajándékát, mely felelősség és zsarnoki: nem visszautasítható, tehát nem megbocsátható. Megörökölni nagyapáink régi porszívóját. Megörökölni nagyanyánk szemeiből a tavakat. Ábrahámtól az áldozat és az önvád közötti átmenetet, tenyerünkben a kés markolatát. Elkerülhetetlenül magunkban hordani anyáink szülési fájdalmait. „végső soron nem lehet tudni/ kinek az anyja/ sosem az apja/ felelős mindezért”. (Elkövetők)
Milyen messzire nyúlik vissza a sejtemlékezet? Mennyire mélyre képes befészkelni magát a bűntudat a bőr alá? Horváth Veronika kötete az önmarcang tudati és zsigeri rezonanciáit egyaránt képes a szavak közti résekbe illeszteni. Kiválóan bánik a nyelv anyagával, formálja, gyúrja és mindegyre újrarendezi. Tengerek hangján szólal meg: megnyugtató, hömpölygő, kiszámíthatatlan és halálos. Habár tudja jól, hogy a múlt nem elbeszélhető, legfeljebb felöklendezhető, ennek ellenére újra meg újra felkaparja az emlékezet tapétáit, így tárja szemünk elé a mélyebb rétegek mintázatait. A lélegzetvétel könnyedségével csomagolja ki és teríti szét a traumákat: „hónapok csendje alatt/ bennem/ nem az élet,/ nem az akarás,/ a szorongás sejtjei nőttek./hús a húsért./ valaki ölni fog.” (Képződmény)
Történeteket mesél és történeteket hallgat el. Hagyja, hogy az olvasóban induljon el a burjánzás. Rizomatikusan építi fel az elbeszélőt, a fejlődés és a változás közötti vékony hártya rezgéseit. Ez az átjárás létrejön a szövegek és az illusztrációk közötti szimbiózisban is. Szabó Imola Julianna grafikai munkái nem alárendelt pozícióból egészítik ki a szövegeket, hanem organikus párbeszédbe lépnek velük, ugyanakkor izgalmas feszültséget is képeznek a versekkel. A kötetben felbukkanó csöndek egyike sem hiány: mindegyik zsákmányállatok némasága, akik génjeiktől kapták ajándékul az életet és örökségül a halált. És „mintha csak leheletünk fehér párája volna” (Korcsolya), árad a testből a szégyen, amelyből bárki kimutatható.