Barangolni országokban, könyvtárakban, kultúrákban. Bemutatták Teleki Sámuel peregrinációs naplóját

Teleki Sámuel nevéhez legalább annyira szervesen kapcsolódik az utazás fogalma, mint a Teleki Téka megalapítása. Ugyan kortársaihoz képest naplóirodalma kevésbé tartalmas, rendkívül olvasmányos és tanulságos akár a ma olvasójának is. Peregrinációs naplója Deé Nagy Anikó nyugalmazott könyvtáros gondozásában látott napvilágot a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, a kötet bemutatójára pedig augusztus 19-én került sor a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat keretében, H. Szabó Gyula, Lázok Klára és Egyed Emese közreműködésében. A járványhelyzetre való tekintettela szerző nem tudott részt venni az eseményen.

Teleki Sámuel négy évig tartó peregrinációja Svájcban kezdődött, majd Bécsben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban folytatódott. Ez igen szokatlan annak ismeretében, hogy viszonylag korán elárvult (előbb édesanyját, majd édesapját, Teleki Sándort veszítette el), és egy hasonlóan nagy mértékű nemesi „grand tour” komoly anyagi finanszírozást igényelt, amely később gyümölcsöző emberi kapcsolatokban, politikai, papi vagy diplomáciai gyakorlat formájában térült meg. Teleki Sámuel mindezeket sikeresen hasznosította, többek közt a Téka megalapításában, ahogy az a könyvbemutató során kiderült.

Szerencsés párosítás az, amelyben egy monográfia szerzője és tárgya hasonló alkatok, jegyezte meg Lázok Klára arra utalva, hogy Deé Nagy Anikó és Teleki Sámuel is nagyszerűen alkalmazkodtak a számukra adott körülményekhez, ugyanakkor rendkívül következetesek. Ma is örömmel gondol vissza a Teleki Tékában töltött gyermekéveire, a „mindig mosolygós könyvtáros nénire”, akinek emellett olyan nélkülözhetetlen elméleti munkákat köszönhetünk, mint a Teleki-monográfia, illetve a most megjelenő Teleki-napló. Ennek kapcsán Lázok Klára arról kérdezte Egyed Emesét, mit hoz ez a napló a 18. századi peregrinációs irodalomhoz? Egyed Emese elsősorban azt emelte ki, hogy ez egy „többszerzős kötet”: ugyan Teleki Sámuel olvasottsága meglátszik a naplóba beemelt, sokszor idegennyelvű szövegeken, abban sem lehetünk biztosak, hogy minden szövegnek kizárólag ő lenne a szerzője (tekintettel arra, hogy elég széles körű tanulótársadalom vette körül – különösen a bázeli egyetemi évforduló ünneplését említette meg).

Több szempontból is tanulságos olvasmány Teleki Sámuel peregrinációs irodalma napjainkban, ugyanis számos korabeli gyakorlat lehet érvényes ma is: például a jó kommunikációs készség fejlesztése, illendő megjelenés vagy a kapcsolatkiépítés fontossága. Ezekre Teleki külön szabályrendszert dolgozott ki, amely a könyvbemutató végén el is hangzott: egy jó közösségi ember legyen tisztelettudó, ne fitogtassa tudását, ne legyen szószátyár, ne folyamodjék hízelgéshez, intrikához. Egyed Emese szerint érdemes párhuzamos olvasatban elhelyezni a többi naplóval – például Teleki József naplójával. Legalább ennyire sokrétű olvasmány lenne Teleki Sámuel levelezésirodalma, nagyon választékosan beszélt magyarul is, rendkívül szép levelei vannak, amelyek közül még mindig maradtak közöletlen darabok.

Lázok Klára ezt követően röviden ismertette a kötet szerkezetét. Saját bevallása szerint, könyvtárosként kifejezetten azokat a szöveghelyeket leste, amelyekből kiderülhet, mikor és hogyan kezdett megfogalmazódni az utazó Telekiben a Teleki Téka megalapításának gondolata. Érdekes továbbá az is, ahogy a peregrinációjának minden stációjában megfordul egy-egy könyvtárban, amelyeket gyakran véleményezett is. Ugyanakkor már a tanulmányút alatt tudatosan készült a könyvtár megalakítására, jó stratéga módjára igyekezett kiépíteni a megfelelő kapcsolatokat, kikérni a megfelelő tudósok véleményét, és a Napló feljegyzései szerint nagy összegeket költ könyvekre már ekkor. H. Szabó Gyula zárásképp felsorolta a kötet közreműködőit, különösen Árkossy Istvánt, a kötet grafikai arculatának tervezőjét emelte ki, majd megköszönte a résztvevőknek, hogy az esős idő ellenére ilyen sokan összegyűltek (természetesen a járványkorlátok betartásával).