Az idézhetetlent idézni (versek)

Az idézhetetlent idézni

„Idézhetőt adj én uram!”

Páskándi Géza

Adj idézhető napokat, Uram!

Egymáson áthullámzó végtelen

idézetsorok sodorjanak a valóság

horizontján túlra, oda, hová maga

a nemlét citál! Minden női árny

egy másikat idéz, a múltból a jelenbe

révülő szemek múlhatatlan idézetek.

Nem kell parafrázis, csak szó szerinti

szerelem, ami a lelkem ugyanúgy idézi.

Derítsétek fel jövendő árvaságom,

előre tolt citátumok! Óh, karcsú, szép

idézetek, feleltek-e értem, vagy én felelek?

Igéző idézetek, felemeltetek és meghurcoltatok,

de pontosan idézni csak egyetlen tudott.

Első lépés a felhőkbe

Kilógni a sorból, bizonyos helyzetben

az egyetlen, amit az ember kívánhat, mondja,

miközben az elmosódó visszfényekbe réved.

Hómleszként figyelem, ahogy váratlan izgalom

hatol az üresen futó utcák unalmába. Minden,

ami vonzó, messze van, mégsem hiányzik  

semmi a hidegen elvont magányból. Mégis, mikor

hirtelen feltűnik, túlcsordul az élet, mintha a tér

megtelne örökzöld fákkal. Kezében Marek Hlasko

egyetlen magyarul hallgató könyve. Eszembe jutott,

olvassa, hogy a fiú azt mondta a lánynak, az első

lépésük lesz ez a felhőkbe. Ezt mondta, csak éppen

versben. Az élet vonásai újjászületnek, miután az álarc

lemállik róla, de a legszebb szó még kimondásra vár.

Apa, az álmodozás világbajnoka

Az a nő neki arra lett bizonyíték, amiben

pedig korábban nem hitt, és ezt őszintén

megvallja, nem hitt, hogy… de… igenis van,

ami nem felejthető. Hiába támaszkodik

a valóság mankójára, képtelen elhagyni

a képzelet süppedős mocsarát. A saját

költészete olyan ütemes szenvedéssé vált,

melyben egyre határozottabb kifejezést

nyer, hogy a szerelem, bár nem valószínű,

mégis létezhet. De csak az a szerelem,

melynek nem adható parafrázisa, csak szó

szerint idézhető. Újra és újra el kell szavalni,

mint egy verset, sokszor elmondva a

madaraknak és az égnek. Remegő hangon

deklamálni a nőnek, mintha itt állna előtte

és egyedül őt hallgatná, miközben úgy

fürdeti a figyelmében, ahogy egy törékeny

madarat a felhőkön áttörő nap fénye.

Télffy Ármin 1996-ban született Budapesten, a budapesti PPKE magyar–angol szakos hallgatója.

‍