.svg)
2024. május 27-én, hétfőn 16:00 órától a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Popovici termében mutatták be Máthé Zsuzsa (a Babeș–Bolyai Tudományegyetem finn nyelv és irodalom mesterszakának óraadó tanára, műfordító) What Does Time Do? The Spatialization and the Transience of Time in English, Finnish and Hungarian című könyvét és Varga P. Ildikó (a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetének adjunktusa) A kultúraszervező Vikár Béla címet viselő munkáját. Mindkét könyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában jelent meg. A szerzőkkel Fazakas Emese, a BBTE Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékének docense és Burkhardt Zsófia, magyar és finn mesterképzős hallgatója beszélgetett. A vendégeket Nagy Anita elsőéves mesterképzős hallgató köszöntötte, aki a magyar mesterképzős szervezőbizottság tagja is volt.
Fazakas Emese felvezetője szerint elég sok olyan szerzőt találunk a nyelvészeti szakirodalomban, akiket az érdekel, hogy hogyan beszélünk az időről, hiszen ez a különböző kultúrákban teljesen másként jelenik meg. Az idő fogalma mást jelent egy nagyvárosi és egy vidéki ember számára is. Máthé Zsuzsa kitért arra, hogy a kutatásai előtt ő is másként gondolt az időre, de a metaforikus kifejezések vizsgálata után rájött arra, hogy átalakult számára az idő fogalma. Sokkal többet gondolkodik az idő metaforáin, mint pl. elszállt felettem az idő, megette az idő vasfoga, ugyanakkor többet is használja ezeket a kifejezéseket, és úgy érzi, sokkal jobban megismerte az idő eltérő felfogásainak jelenségét.
A könyvben három nyelv korpuszáról és metaforáiról van szó, amelyek közül a magyar volt a legnagyobb, melynek esetén a szerző a Magyar Nemzeti Szövegtárból gyűjtötte össze a kifejezéseket, az angol kapcsán az amerikai nyelvi korpuszt választotta, a finnből pedig ő maga alkotott egy korpuszt. Fontos volt számára, hogy többfajta nyelvet használjon és ebben szerepeljenek a hétköznapi, a hivatalosabb és az irodalmi nyelvi adatok is.
Fazakas Emese kiemelte a nyelvcsaládok fontosságát, hiszen a magyar és a finn nyelvben az igék sokkal több szemantikai komponenst tartalmaznak, mint az angol nyelvben. Máthé Zsuzsa további fontos különbségekre világított rá, mivel a kutatásai során észrevette, hogy az angolban kétszer annyi mozgásige van az idővel kapcsolatban, mint a magyarban és a finnben. Az angolban az időkép a mozgásra alapszik és ezáltal a térbeliség lesz hangsúlyos. Ezzel szemben a magyarban és a finnben inkább a mulandóság válik fontossá. Szerinte az angolban az idő inkább egy figuraként jelenik meg, míg a magyarban egy tartály, ami önmaga körül változik. A magyar nyelvben sokkal több olyan példát találunk, ahol az időt egy pusztító lényként ábrázolják, ezzel szemben a finnben inkább egy pozitív töltetet kap. Máthé Zsuzsa tréfálkozva megjegyezte, hogy talán a finnek sokkal szebben élik meg az időt, mint a magyar emberek.
Az est további részében Varga P. Ildikó kötetét Burkhardt Zsófia ismertette, amely Vikár Béla munkásságáról szól: az ő a nevéhez fűződik a legismertebb magyar Kalevala-fordítás, valamint számos néprajzi gyűjtés. Nem csupán azért hiánypótló ez a könyv, mert megismerhetjük Vikár Béla lapszerkesztői, irodalmi és kultúraszervezői munkásságát, de a személyiségére is fény derül. Varga P. Ildikó kifejtette azt is, hogy Vikár Béla életművére nézve melyek azok a hálózatok, rendszerek, amelyek meghatározták a magyar és finn kapcsolatokat. Vikár strukturális központja volt a magyar és finn hálózatnak a két világháború között. Ugyanakkor a Kalevalát is egy csomópontként nevezi meg, amely nem csupán Vikár életében volt meghatározó, hanem a kulturális kapcsolatokon kívül a politikában is döntő szerepet játszott. Varga P. Ildikó szintén csomópontként jelöli meg Eemil Nestor Setälä finn külügyminisztert, Magyarország későbbi finn nagykövetét, Vikár jóbarátját, akihez az 1917-es függetlenségi nyilatkozat szövege is kötődik. További csomópont lehetett, a szintén Eemil Nestor Setälä által alapított folyóirat, ami hosszasan foglalkozott a Vikár-féle Kalevala-fordítással.
Vikár meghonosította Magyarországon a finn feminizmust azáltal, hogy részt vett a budapesti leánygimnázium megalapításában, majd az 1900-as évek elején a magyar parlamenti képviselőkkel tanácskozott, hogy miképpen is valósulhatna meg a nők választójogának tervezete. Később született egy cikk Alexandra Gripenberg tollából, aki az európai nők helyzetét mérte fel, és ahol a magyarországi nőkről szóló fejezetet Vikár Béla írta meg, ezzel is hozzájárulva, hogy kialakuljon egy bizonyos magyar nőkép a finnek körében.
A Vikár Béláról szóló előadást követően Egyed Emese irodalomtörténész igen lényeges kérdést intézett a szerzőkhöz azzal kapcsolatban, hogy miként is lehetne ezeket a munkákat az oktatásban hasznosítani. Varga P. Ildikó kiemelte, hogy a finn és magyar kapcsolatokról, valamint a magyar Kalevala-fordításról sajnos kevesebb szó esik és kevesebb tér adatik neki, pedig, ahogyan azt a cím is jelzi, fontos lenne ezeknek a kulturális kapcsolatoknak az ápolása és ismerete. Máthé Zsuzsa elmondása szerint kutatásai fontosak lehetnek a nyelvtanulás folyamatában, ami akkor működhet igazán, ha a diákok megismerik a metaforikus nyelvezetet és az állandósult kifejezések használatát, hiszen akkor tudunk használni igazán egy nyelvet, amennyiben ezeket is otthonosan kezeljük. Az est hangulatát mindvégig a felszabadultság és a vidám érdeklődés jellemezte.
