Az elszabadult regényhős és más történetek

„A hazánk légkörét elérő vulkáni hamufelhő Európa nagy részét már beborította, s holnap várhatóan a mi időjárásunkat is megtréfálja. Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget, annyira, hogy az Alföldön megdőlhet a melegrekord, akár plusz hatszáz fokig is felkúszhat a hőmérő higanyszála. Kedden az egyiptomi tíz csapásból négy a hajnali órákban, a maradék hat a késő délutáni órákban következik be.” Lehet-e nem szeretni egy olyan könyvet, amely a fentebbi mondatokkal kezdődik? Majd később így folytatódik: „A hét végén más komolyabb változásra nem számítunk. De az élet azért nem áll meg.”
Fehér Béla tulajdonképpen nem tett mást a Tengeralattjáró Révfülöpön című rövidpróza-kötetében, mint hogy felvette azt a bizonyos – tőle amúgy sem túl távol álló – örkényi alapállást: terpeszállás, előrehajlás, visszatekintés a két láb között, és a világ máris a feje tetejére állt. Érthető és korrekt gesztus tehát, hogy a könyvet Örkény István emlékének ajánlja, de ez cseppet sem jelenti azt, hogy ezek az „egypercesek” ne saját jogon állnák meg a helyüket és helyezkednének el egy saját „sarokban” Fehér Béla öntörvényű univerzumában. Azért említem éppen a sarkot, mert az egész kötet kicsit olyan, mintha egyfajta felszabadult, megérdemelt pihenő lenne két nagyobb „utazás” (értsd: regény) között. Ezt a helyet olyan figurák népesítik be, mint az irodalmi „betolakodó”, aki egy Rejtő-regényben (majd más művekben is) garázdálkodik, hogy „maradandó károsodást okozzon a cselekményben”; az egyetemi tanár, aki eltűnik a kád lefolyójában; a rendelettel fekete bőrű asszonnyá nyilvánított fehér férfi; az űrben megsokszorozódott Sőtér bácsi; és sorolhatnánk.
És mondhatnánk azt a közhelyet, hogy „a szerző görbe tükröt tart a társadalom elé”, és ez igaz is lenne; de Fehér Bélában az a jó – nemcsak ebben a kötetében, hanem általában –, hogy ezt a szatirikus tükröztetést is rezignált jókedvvel teszi, mély megértéssel, sőt – óvatosan írom le – szeretettel bogaras karakterei iránt. Így lesz a Tengeralattjáró Révfülöpön igazi jam: irodalmi örömzene.

Fehér Béla: Tengeralattjáró révfülöpön. Helikon, Budapest, 2015.