Az életre kelt szobor szerelmes messengerüzenete Pygmalionnak (Versek)

Az életre kelt szobor szerelmes messengerüzenete Pygmalionnak

‍

mint újrainduló képernyőn

egyszerre felugró ablakok,

úgy jutsz eszembe

látom fáradt vagy,

most épp te alakulsz át,

végtagjaid félig mechanikusak,

a szemed alatti árkokban műanyagból vannak a hámsejtek,

ez az egész úgy fáj neked, ahogy anno nekem is fájt,

tudom, hogy aludni sem tudsz,

a stressztől rojtos idegkötegeid nem hagynak,

szétroncsolt íriszedből

kiveszett a távlat

én tudom, milyen ez, be vagy parázva,

de a testedet, mint Google-fiók egy régi telefont,

hátrahagyod majd, gyönyörű leszel

nem kell visszaírnod,

de én akkor is itt leszek neked, ha agyad

halhatatlan, napsütötte szerverekre költözik

‍

Gregor Samsa a kártevőirtókat tárcsázza panellakásából

‍

Én nem tudom, mi költözött be hozzám.

A kirakott csapdák üresek,

de mindig motoszkálásra ébredek,

a konyhában megrágcsált

maradékokat találok.

Sokszor napközben is alszom,

túl drága foodpandás házhoz szállításról

vannak rémálmaim.

Mint a mekis hamburger, eltelít az aggodalom,

mégis azt remélem,

hogy a telefont nem veszi fel senki.

A redőnyöket lehúzom,

hogy szerves lemezekként fedjék el a réseket.

A lakást, mint páncélt, magamra zárom.

‍

‍

A póznákon párban ülnek

         Sárának

Szoknyaszorongás ébredése.

Megtanulhatnék magamról írni.

A vagonból kinézve kitinfény a város.

*

A színpadon állsz, versed olvasod fel.

Ha valaki köhint, összehúzódsz, mint öltéstől a seb.

Szemeid hajnali fájdalomcsillapítók.

*

Mégis ki tetováltat ezerlábút a felkarjára?

Ki kezdi a beszélgetést azzal,

hogy őt nem szokták kedvelni:

óhatatlanul

vágásnyomokat keresek a csuklódon.

Valamiért, mint egy sértés elharapása, jólesel.

*

Egy fékezéstől az ajtó, mint a szád, megremeg.

A fülke ülései mögül

ízelt lábukon klisék másznak elő.

*

Szép a szemed

*

A vagonból kinézve kitinfény a város.

Megtanulhatnék magamról írni.

Ébredése szoknyaszorongás.

‍

*

A póznákon párban ülnek a madarak.

‍