Arabeszkek (II. rész)

Soó Zöld Margit: A gép I
I. rész

(Naplótöredék, 1990-es évek)

(IV.)

Esti program

– Navigare…– Errare…– Homo homini…– Habent sua…– Ars longa…– Memento…– Tempus omnium…– Soli Deo……én kezdem, ő folytatja, ő kezdi, én folytatom… ma este édesapámmal latin közmondásokból vizsgáztatjuk egymást.

Mi, férfiak

A család ma izgalomban van: vendégeket várunk. Mindenki tesz-vesz, sürög-forog, forog-sürög. De főleg édesanyám! A családban ő a legszorgosabb.
Mi, férfiak, gyarlók vagyunk, mondja egy szeles szeptemberi napon édesapám.

Gyógyulásaink

Zsuzsa, Tünde, Ildikó, Judit, édesanyámat kórházba vitték, Ildikó, Tünde, Zsuzsa, ma hosszasan vizsgálták édesanyámat, vérét is vették, Tünde, Zsuzsa, ma az orvos belevágott édesanyámba, Zsuzsa, édesanyám gyógyul, és édesapám is, és gyógyulok én is.

(V.)

Sub rosa

Kolozsvár, 1994. augusztusAz egyetemi felvételi idején a ferencesek Karolina téri kolostorában lakom. A sub rosában jut számomra hely, hol titkos megbeszélést csupán magammal folytatok. Alattam kőpadló, fölöttem a gótikus rózsák. Bennem varázsigék, igeidők, mondatfajták, mi metafora, szinesztézia, párhuzam, ellentét, bennem eposzok, regények, novellák. A szerzetesek reggeli dicsérete a templomból áthallatszik.
Édesapám is ilyen imádkozó szerzetes szeretett volna lenni. Most egy kicsit ő vagyok.

Mondta

Egyetemi felvételi (Reușit fără loc)A Gondviselő tervében benne van a sikertelenség is, mondta egyszer egy szerzetes, mondhatta nekem édesapám.

Kettős évforduló

Ma harminckilenc éve annak, hogy édesapám eltörte a lábát. Ezekilencszázötvenötben történt.Ma huszonöt éve annak, hogy édesapám mit mondott arról, ami harminckilenc éve történt.