.svg)
A kolozsvári Tranzit.ro Infrarealities sorozatának kezdőeseményeként Székely Örs beszélgetett Kele Fodor Ákossal április 20-án, pénteken. A beszélgetés a költő-drámaíró ötletéből kinőtt projekt, az Echolália nevet viselő multimediális mű megjelenéséhez kötődött.
Az érdeklődőket egy installáció fogadta, a könyvből kinagyított grafikák/vizuális költemények a falon, és a Modeóval, Lendvánczky Zoltánnal, Tankó Erikával, Csuja Lászlóval, Tanka Istvánnal és az Echo stúdióval közösen létrehozott vinil-lemez hangzó anyaga, először fülhallgatókban, majd kihangosítva is.
Székely Örs az infrarealitás egy meghatározásával kezdi a beszélgetést. Szerinte akkor lesz más, akkor fog másként megnyilvánulni a valóság, ha a művészet nem mint fikció vagy mint mimézis létezik, valahogy vissza kell térnünk a dolgokhoz, a dolgok szubstruktúrájához.
Kele Fodor a forma primátusáról beszél. A képi gondolkodás, mint mondja, nála a formában lép életre, nincs formátlan megnyilatkozás, hiszen forma a gondolatritmus is. S hogy számunkra mennyire fontos képek, érzetek rendelése a szavakhoz, azt mutatja a rendezvény címéül választott szó, amely, Adam Zeman javaslatára, a képi gondolkodásra való képtelenséget jelöli (s szinte el sem tudjuk képzelni, mi történik abban, aki ne tudná megmondani, hogy, mondjuk a vers szavunk inkább sárga vagy narancssárga). Nyelvkeresés is ez az alkotás, a diszfunkciók, diszfunkcióink leírására, történik mindez versben, szövegritmusban, grafikákban, elektronikus zenében. Ugyanakkor lázadás ez a társművészekkel (link: http://www.echolalia.space/nemirok/), csapatban létrehozott mű, az Echolália, lázadás a közhelyesülő gyakorlataink ellen, az időmértékes verselés sokszor magyartalannak ható archaizmusai és grécizmusai ellen (már, ha merünk írni időmértékben), a versfeldolgozást folyamatosan a popzenével rokonító hagyomány ellen, a könnyű betűtípushoz és kontrasztos kivitelezéshez szokott fogyasztásunk ellen (márcsak azért is, hogy vegyük észre a könyv anyagiságát, az olvasás, a befogadás hangsúlyosan testi voltát).
Alapvetően ellentmondásos egyetlen, tanító célzatú üzenetben összefoglalni rendezvényeket, de, talán, az a félmondat maradt meg legerősebben bennem, hogy hozzon zavarba, billentsen ki egy mű, változtasd meg... valamidet.
