Antistrófa Emil Wittgensteinnak
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 05. (715.) SZÁM – MÁRCIUS 10.„S elborítá a sírt új havával az ég”
Toldi estéje
Erre vágtat, erre botlik
vad zsiványok elseje:
van hazája, van barátja,
jaj, szemet szemért kiván,
(van talán szerelmes szíve,
mégis bosszút szomjazik,
éjszakája lappangásé,
nappalán bősz tervet űz),
Hadsi Jurth gyűlölt meséjét
gyönge szerző dolgozá!
Útonálló gondolatba
hízelkedő szín vegyült!
Osztrák–orosz kapitány, ne
erőltessél balladát,
csecsenec véres mesékre
álnok tintát ne folyass,
„csúsz a halk halál szívére”?
Már megírtam Toldiban!
(„És fehér dombot szitál rá
Sírhalmúl a förgeteg”?!)
…Erre vágtat, erre botlik
vad zsiványok elseje:
van hazája, van barátja,
s jaj, fogat fogért kiván.