.svg)
Lilul az ég, káprázó eozin.
Nagyváros fényei a földön.
Egy nyitott ablakban valaki improvizál.
Születik egy dallam, elhal, feltámad megint.
Álmomban elájultam előtte,
összeestem, mint egy Karamazov.
Egy ágyban aludtunk, vigyázva, takarónk ne fedje a másikét.
Itt minden ellenség egy ágyban lakik.
Színes, kopott csíkok a falon,
ágyunk fölött madarak arcképei.
Eltört a nadrág, amikor leakasztottam a drótról.
Egy ötcsillagos szállodában lakom.
Az ágyon fürdőköpeny vár, illatos szappanok.
Tervezem, hogy lemegyek a medencéhez,
de viszket a bőröm, feszül mindenütt.
Elhasználok minden törülközőt,
és az utasítás szerint ledobom őket a földre.
Sosem voltam még ilyen pazarló.
Nem tudok betelni a nagyító-tükörrel.
Kiszorít mindent, semmi nem hiányzik.
Senki közelsége.
Kráternyi pórusaimból erőt merítek az elalváshoz.
Iszonyú lenne most osztozni valamin.
A hallba berepült egy galamb.
Az alkalmazottak halászhálóval fogták be.
A jelek olvashatatlanok a várakozásban.
Erős szél, egy-egy eltévedt hópehely.
Nyomon kellene követni, honnan jönnek.
A vad táj érintetlen vattái között
elfeküdni, széttartó végtagokkal.
Lassulva hulló, pörgő dervisek.
Összetegeződöm a férjemmel.
„Nem tudom megvonni tőled minden rokonszenvem”,
mondta. Aztán elsírta magát, és ettől kétségbeesett.
Hiába kérdez.
Megérintem magam – ez a válasz.
Külön vonulunk, amíg kiviláglik a bizonyosság.
Meghallotta dupla szívverésem.
A nyüzsge romlás átvirágzik rajtam,
a rostok villanása csendre int.
Láng Orsolya: 1987-ben született Szatmárnémetiben. Első kötete: Tejszobor (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015).
