.svg)
November 24-én, csütörtökön a szerzővel László Noémi beszélgetett a Bulgakov Macskaházban. Szabó Róbert Csaba oldottan, fesztelenül, mégis szerényen mesél. Elsősorban arról, hogy legújabb kötete – az Alakváltók – hogyan született: egyszerűen szeretett volna írni egy olyan regényt, amiben lőnek (innen az „eastern”-regény megnevezés). A könyv korántsem ebben merül ki: levéltári kutatómunka előzi meg, mivel a szöveg többszörös időkeretbe foglalt történetre épül. Az ötvenes és a hatvanas évek Romániája valamint a ’89-es események köré szerveződő történetszál szinte készen várta a feldolgozást.
László Noémi a regény kapcsán úgy gondolja, hogy az első két időkeret narratívája jobban sikerült, mint az utolsó. A ’89-es szál egyfajta posztmodern távolító technikával készült – szükség van-e még erre, lehet-e úgy regényt írni, hogy nem keretezünk? Szabó Róbert Csaba a ’89-hez kapcsolódó történelmi anyagokat elsősorban bukaresti forrásokból merítette. A jobbára még feldolgozatlanul, fehér foltként létező ötvenes-hatvanas éveket (a Dej-i diktatúrát, illetve Ceaușescu hatalomátvételét) aktualitásként is és kontinuumként is ’89 felől érdemes nézni (innen már sokatmondóvá válik a cím, hiszen a hatalom sem vész el, csak átalakul). Nemrégiben szintén a Bulgakovban tartottak könyvbemutatót Alternatív ötvenhat címmel, ahol a történelem irodalmi feldolgozásáról ugyanúgy vélekedtek, mint ezen az esten Szabó Róbert Csaba: a történelmi regény akkor jó, ha mond valamit a mának is – ebben az esetben a jelenkor Romániájának.
Az Alakváltók eredetileg egy filmes ötletbörzére küldött szinopszisból született, ami első helyet nyert, a forgatókönyv draftja már készen is van – film pedig még lehet belőle. Az írói sikert pedig abban látja leginkább, hogy a Jelenkor kiadó jóvoltából sok emberhez eljut a regény, ezt az érzést pedig nem pótolják irodalmi díjak. Az Alakváltókból hallhattunk egy felolvasott részletet, majd az est hátralevő részében a szerző többi kötetéről szó esett, főként a Fekete Dacia című novelláskötetről. Írója nagyon szereti az igazi angolszász rémtörténeteket, ezt a műfajt feszegette saját stílusában, de tudatosan kerülve hagyományos figurák beépítését (Drakula, Frankenstein stb.)
Végül László Noémi több kis kérdéssel kapcsolódott az írósághoz. Szabó szerint tehát ha az írónak egy igazi feladata van, vagyis jó történetet írni, akkor az olyan legyen, amt az író maga is szívesen olvas. Az írástól nem kell félni, meg kell tudni ragadni nehéznek tűnő, kultusszal övezett témákat is. A szerző egy rémtörténet felolvasása után azt is elmondta, hogy a Látó szerkesztősége nélkül nem is akarja elképzelni az életét, mivel nagyon szeret bejárni és nap mint nap a kollégáival beszélgetni – bármiről.
