Álljunk meg egy szóra Lövétei Lázár Lászlóval

Sokoldalú beszélgetés bontakozott ki 2016. május 25-én a Bulgakov kávéházban, az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvénysorozata keretén belül. „Az olvasó ember mindenevő jó esetben” – hangzott a költő megállapítása annak a kérdésnek a nyomán, hogy mi foglalkoztatja leginkább őt mostanában, majd hozzátette, hogy irigyli azokat a szakembereket, akik pontosan tudják, hogy mivel akarnak foglalkozni. Számára egy könyvhegy egyszerre prioritás, a véletlenszerűség igazgatja olvasmányélményeit. Az utóbbiról 2015-ben kötet is született, társszerzőkkel, Olvasólámpa címmel. A kötet tartalmát tekintve megtudhattuk, hogy a magyar-és világirodalom szerzői mellett a Labdarúgás című folyóiratról is született írás, ebből a szerző fel is olvasott.
A Székelyföld folyóirat főszerkesztője azt is elárulta, hogy miért májusban lett a lap tematikája a gyermekirodalom (az irodalmi rendezvények befolyásolhatatlan önszerveződése miatt), majd az általa lefordított Alexandru Muşina Și animalele sunt oameni című gyermekvers-kötetéből olvasott fel néhány humoros, magyarul is találó rímekkel ellátott szöveget.
„Írok én mindenféle marhaságot”- hangzott a némileg kitérő válasz Lövétei Lázár Lászlótól arra a kérdésre, hogy miért nem ír ő maga is gyermekverseket, majd hozzátette, hogy jelenleg „alkalmi versek” születtek, a maguk groteszk, komolytalan alkalmiságukban. Három román regény fordítása után fogalmazódott meg az a kérdés, hogy miért fordítanak regényeket kortárs költők, ennek kapcsán azonban inkább a fordításkötetek megjelentetési nehézségeiről esett szó – többek között az EU-s országok és azon kívül esők közti szakadékról is.
Az irodalmi csoportosulások, nemzedékek közti különbségek és hasonlóságok értelmezésére is sor került, amikor az EzREDévkönyv Előretolt Helyőrség-antológia borítójának piros részlete felcsillant – az antológiában megjelenő szerző állást foglalt az EH története, jelentősége és poétikája mellett, majd a 2005-ös Két szék között című kötetének „unalompoétikáját” is taglalta annak alapján, hogy miért szerepel a „nem érdekel” és „a dolgom” kifejezés olyan sokszor a szövegekben. A beszélgetés végén a szerző Kántor Lajosnak és Király Lászlónak címezve olvasott fel verseiből.