.svg)
A magát rejtőzködve megmutató, Centauri írói nevet viselő szerzővel ezúttal is László Noémi beszélgetett az E-MIL szervezésében január 26-án. Természetesen már az első pillanatokban szóba jött a rejtőzködés mikéntje és miértje: a nagy kalapot viselő prózaíró – némiképp kitérőleg – elmondta, hogy az írót nem föltétlenül a publikálás mint olyan teszi íróvá. Ez rá is vonatkozott, hiszen első novelláskötete (Kék angyal, 2008) megjelenése előtt 25 éven keresztül írt, míg egy barátja rábeszélését követően mégis úgy döntött, megjelenteti írásait. Saját játékszabályok szerint szeret élni és sosem szerette – már a középiskolától kezdve – a szerzői életrajzokba beleragadt irodalomtanítást.
Ez nem kevés kockázattal járt: szerkesztői szemmel még nem találkozott, több mint kétszáz oldalnyi szöveggel látta el a Magvető kiadót, majd meg kellett szabadulnia a beidegződésektől, illetve a korrektúrázási szabályokat is el kellett sajátítania. Így csupán az írásaktus által létezést felváltotta egy másfajta szerzői szerep. Ez teljes mértékben átszövi Centauri létezését, mivel nevét egy szereplőjétől vette át – elmondása szerint sosincs egyedül, mivel novella- és regényszereplőit mindig maga mellett érzi és ezt jó társaságnak tartja. Ugyanakkor a regény műfaja az, amit igazán szeret – a novellák között is több regényfejezetet olvashatunk, melyekről csak a szerző tud, s így nem csak ő, hanem már a regények is megmutatva rejtőzködnek.
Ettől a szerep-rejtőzéstől elindulva a beszélgetés arra is kiterjedt, hogy az embert védtelensége, kitettsége indította el a kultúra megteremtésére – minden már körülöttünk élő faj tudja a dolgát, viselkedésük számukra is, de az emberek számára is biztonságot és bizonyosságot adhat. Centauri a madárvilágból hozott példát: számára megnyugtató, hogy lakóhelye környékén a barázdabillegető vagy a fecske, kakukk bizonyos dátumokon érkezik meg, és ez így van rendjén. A közönség számára nyilvánvaló volt – már csak két nagyregényéből (Jégvágó, 2013 és Jákob botja, 2016) és korábbi író-olvasó találkozóiból kiindulva – hogy a szerző nagy természetjáró és szeret hosszú túrákat megtenni.
Centauri szereti a rendhagyó irodalmi rendezvényeket, ezért a közönség bevonását szorgalmazta még a beszélgetés elején, ami meg is valósult némiképp, noha a kolozsvári közönség kevésbé szokott hozzá a „közbeszólós” forgatókönyvekhez. Néhány provokatív hozzászólástól eltekintve a bátrabbak belekapcsolódtak a beszélgetésbe, így a moderátornak már sok dolga nem akadt. Centauri rejtőzködő szerepe ellenére excentrikus, energikus és sokoldalú szerző, akivel szinte bármiről el lehetne beszélgetni, s ezt az est folyamán be is bizonyította.
