Akikben magunkra ismerhetünk

Varga Balázs és Kádár Noémi. Jelenet az előadásból. Fotó: Bereczky Sándor
„Változtat-e a dolgokon valamit, ha az ember megkapja, amire vágyik?” A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 77. évadát a Piros fű című kistermi előadás indította Fehér Balázs Benő rendezésében. A színdarab Boris Vian azonos című regénye alapján készült, Laboda Kornél, Barcsai Bálint és Fehér Balázs Benő átiratában. A darabban a Tompa Miklós Társulat tagjai mellett színpadra lépnek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színészhallgatói is.
Marosvásárhelyre újonnan érkezett a rendező, aki immár tagja is a társulatnak, már több külföldi színházban (mint a Vígszínház, a Pesti Színház stb.) is rendezett és színészként is dolgozott, egy tragikomikus emlékutazásra hívja a közönséget.
A darabot, mint Boris Vian írásaira az jellemző, szürrealista cselekmény, humor, tragikus végkifejlet, s már-már groteszknek ható túlzások és romantika jellemzi.
A furmányos szójátékok, szokatlan nyelvhasználat itt sem marad el, az olyanok, mint a vapiti, szimmancs, aszfodélosz stb., ezeket mind Boris Vian definiálja. Más világ képét rajzolják ki, ahogy a díszlet is: a házak, a bútorok, a növények mind sokszínűek s „modernszerűek”, akár egy sci-fi filmben. Itt semmi sem valós, egyedül a szereplők, akikben magunkra ismerhetünk.
A történet két szerelmi szálat mozgat. A fő szerelmi szál Wolf és Lil kettőse, akik fiatal házasok. A mellékszál pedig Zafíré és Ápridinkáé, akik a darab elején melegednek össze. A két páros remekül kijön egymással, már régebb óta barátok, idejük nagy részet szeretik együtt tölteni. Wolf és Zafír feltalálnak egy emlékutazó gépet, amit még a darab elején adnak át a polgármester jelenlétében a város részére. Ez a masina visszarepít egy adott időbe, ahol újra és újra átélheted az emlékeid. Wolf nem leli örömét a dolgokban, valamit keres, és úgy gondolja, hogy ezt csakis akkor tudja megtalálni, ha használatba veszi a gépet. Mindeközben Zafír és Ápridinka (akik odavannak egymásért) kapcsolata nem tud előbbre jutni, mert Zafír ahányszor próbál közelebb kerülni a lányhoz, egy öltönyös idegen férfialak tűnik fel, akit csak ő lát, mint egy rémálom, amitől nem tud megszabadulni. Wolf eközben egyre többet időzik az emlékutazó gépben, egyre kevesebb időt tölt feleségével, Lillel, aki nagyon aggódik érte. Wolf idővel egyre kiismerhetetlenebb lesz, már nem tudja megkülönböztetni az emlékeket a valóságtól.
A színdarab a kisterem teljes terét kihasználja, maga a néző is az előadás részese. A kis kerek székeken ülő nézőknek majd szükségük lesz jobbra-balra tekintgetni, hogy ne maradjanak le az eseményekről, ami kétoldalt és a nézők között képzett folyosón is játszódik. A díszlet pirosban, sárgában, kékben hangsúlyos, tréfás hatást keltő. Előadás alatt a nézőknek nem lesz sok idejük a házakon a feliratokat elolvasni, annyira leköti az embert a színészek játéka. Mint a címből is sejthetjük, a néző piros füvön fog majd taposni. Már az előcsarnokban kezdetét veszi a színdarab. A nézőket Dupont szenátor fogja beinvitálni a kisterembe, hogy véletlenül se tévesszenek utat. Meg kell jegyezni, hogy Dupont szenátor kutya létére macskául is tud, aki majd többször is feltűnik a színpadon László Csaba alakításában.
A jelmezek, csakúgy, mint a díszlet és a karakterek, sokszínűek és meseszerűek. Dupont kutyafeje, a himnuszt éneklő csecsemőkar és a különbőző tarka ruhák remekül teremtik meg a Boris Vian-féle mesebeli tér hangulatát.
A másik nagyobb bravúrja az előadásnak, ami nélkül nem lett volna teljes, az a hangtechnika. Akár egy filmben lennénk, mintha előre leforgatott jelenetek részesei lettünk volna. A jelenetekhez megfelelően társított hangeffektek és zenei aláfestések kerültek. Sikerül kiváltaniuk az adott történésekből a hozzá társuló érzéseket, amit nehéz elérni úgy, hogy helyben festenek alá, de ennél az előadásnál ebben sem csalódunk. Mikor megjelenik Zafírnak a szomorú öltönyös férfi alakja, ha lenne a székeknek karfája, akkor talán bele is kellene kapaszkodni, szinte olyan horrorisztikus. A csókjelenetnél, amikor Wolf az egyik, számára kedves emlékét éli át újra Lillel, a zene, amit hallhatunk, felidézi bennünk a saját tapasztalatainkat és leszünk boldogok, vagy éppen annak az emléknek a hiányában válunk szomorúvá. A fények a hanghatásokkal egyetemben fontos szerepet játszanak. Mikor Wolf emlékutazik, minden vibrál és füstöl. A visszapörgetett jeleneteknél nagyon hiteles a színészek mozgástechnikája és a fények játéka egyaránt.
A színészek pedig: nem derül ki, ha hibáznak, mert annyira visz magával a történet és a szerepjáték, hogy nem tudunk felfigyelni rá. Varga Balázs, aki többszörösen is bizonyította színészi rátermettségét az elmúlt évek alatt, Wolf alakját formálja meg. A főhős úgy érzi, hogy valamit elhagyott az évek haladtával, szeretné újra megtalálni, ezért a múltban keresi azt. A droghasználat függőségét juttathatja eszünkbe, elrepülünk egy másik világba, ahol a már elmúlt, egykor boldog emlékeket hajkurásszuk anélkül, hogy a jelenben keresnénk a megoldást, a végén pedig függőség áldozatává válunk. „Az ember összetársítja, amit szeret. Ha nem szeretné annyira saját magát, mindig egyedül volna.” Wolf karaktere bonyolultabb, még saját magát sem képes szeretni, ezért minden reménye a gép. A saját hiányosságainak kutatása végett nem fordít elég időt barátaira, és elhanyagolja házasságát. Végigkövethetjük karakterének hanyatlását, mélybe zuhanását, amelynek okozója saját maga lesz. Színészi játékával sikerül a nézőben felébreszteni azt, hogy talán életünkben azért nem tudunk előbbre jutni, mert saját magunkat sem vagyunk képesek elfogadni. Kádár Noémi Lil szerepében lép színpadra, vidám, szerethető női alakot formáz. Bartha László Zsolt Zafírként a kétségbeesett szerelmest alakítja. Párja, Szabó Fruzsina, aki először játszik a marosvásárhelyi nemzeti színpadán, a végtelenül szelíd szerelmest viszi színre. Emellett több szerepben látjuk a színpadon Galló Ernőt, karaktereire a groteszk, túlzó viselkedés és a vicces szerepjáték illik. Mindegyiket nagyon jól alakítja, a Charlie és a csokigyár című filmből az umpa-lumpákra emlékeztető figurát idézheti fel bennünk. Színpadon Szabó Fruzsina mellett először láthatják a nézők Rózsa Lászlót, Göllner Borót, Renczés Viktóriát és Karsai Dórát. Dupont szenátort László Csaba játssza, emellett Kovács Botondot (Ervin, vapiti, büfés, Trafa) és Meszesi Oszkárt (szomorú öltönyös férfi) is láthatjuk, a zongorista Zeno Apostolache Kiss.
Fehér Balázs Benő új darabja sokakat meg tud szólítani. A darab alatt nem leszünk hiányában a kacagásnak, jókedvnek, de a zsebkendőt se felejtsünk el magunknál tartani, ha esetleg egy szakítás után vagyunk. Ha a fű a valóságban nem is piros, itt részesei lehetünk egy olyan világnak, ami „képzeleteinket is felülmúlja”.

A Helikon által kiírt A maszk mögötti áhítat című színházkritika-pályázat második helyezettje.