Mellár Dávid: Acte gratuit

Vetró András: Prometeusz 3

(Vagyis motiválatlan cselekedet.

Az ok-okozat világában nincs rá magyarázat.

Ez a fajta cselekedet csakis önmagáért van.)

Éveken át tanulmányoztam a világörökség

és az egyetemes kánon két bibliai fontosságú

alkotását: Malevich feketéjét és Cage csendjét.

De hogy lehet kellő súllyal és

komolysággal beszélni valamiről, ami mindig is

volt, és lesz rajtunk kívül is?

Az indok és akarat nélküli termékenység,

egy hirtelen indulatból jött mozdulat, ez a

berögzült teremtésmánia. A lebegés egy hangtalan

kitartott pillanatig az univerzum méhsötétjében:

a fehér krétazajjal körülrajzolt, kitapintható

fekete hiány. Az ősrobbanás ma is látható és hallható

gyenge jelei. Csak a cselekvés, csak az ige, ami hiányzik.

De talán mégis először volt a minden, ami azóta csak

egyre fogy, egyre tisztább. Előbb voltak az operaária-

szerű és bazilika méretű zenei és képzőművészeti

orgiák: 251 355 tonnányi színkitörés,

4 762 458 órányi lekottázott szökőár.

A közönség megannyi szervére ható átverések kora.

Majd jön Malevich hetvenkilenc egész ötször hetvenkilenc

egész öt centiméternyi körülhatárolt sötétsége, és Cage négy perc

harminchárom másodpercnyi csendje.

Mellár Dávid (1992): költő, szerkesztő. A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének doktorandusza. Jelenleg Dunaszerdahelyen él.