Csak elegánsan, könnyedén tessék a Facebook-
Versek pörgetését, nem kell meggebedni bele,
Nem a lelked a világ lehelete. Ha mást nem tudsz,
Hát mondd el saját fájdalmad és örömed:
Szükség van rád is, hogy az ipar kitermelje
Fogyasztóit. Szólj a szívükhöz, de nehogy prózába
Vagy, neadjisten, politikába üsd az orrod,
Óvakodj a komolyabb feladatoktól. Tudd, költő,
Hol a helyed. Légy csodabogár, és hát: dalolj,
Kismadár! Lopd a napot, szerkessz, szövegelj,
Szórakozz. Szórakozottan szerkessz, légy
Kezelhetetlen, de csak amennyire költőnek illik
(„Hagyd, ő ilyen költő.” „Ja, az más.”). Ha megszólnak,
menj szépen haza („Írj egy verset róla!”).
Keress rá magadra Google-ön. Az majd megnyugtat.
Ne lobogtass zászlót, mert intézetbe zárnak.
A költészet nem élet-halál-kérdés,
Csak formai móka. Eregesd fejed egzotikus folyók
Partján, pihenj meg az árkádok alatt.
Örülj, hogy van platform, ahol kidalolhatod magad.
A pózra vigyázz, ha rinyálsz. És szeretve vagy, légy hálás.
Van olyan folyóirat, ahol tudják, milyen jó vagy.
Ne aggódj a világ dolgai miatt (az a díj is bejön holnap ;)).
Légy okos, de ügyelj rá, ne vegyenek túl komolyan.
Ha ügyes dalnok vagy, jobb helyet kaphatsz.
Nélkülünk nem is lennél, csak anyád terhére
(Hogy nem tudott beilleszkedni ez se…).
Tartsd a markod, ha csorog valami. Nyelved
Legyen képletes és cuki. Ha meg nem fizet
Az élet, ne félj, mi vigyázunk a mieinkre.