A? WALESI? BÁRDOK? AVAGY VISSZA A XIX. SZÁZADBA

 Dobribán Emil - A kenyér

Edward király? Angol király

Léptet fakón lován?

Hadd! Látom, úgymond, mennyit ér

A velszi! Tartomány?

‍

Van ez. Ott folyó és földje jó

;Legelőin. Fűkövér.

Használt, biz, a megöntözés,

A pártos. S a honfibér.

‍

S a nép! Az istenadta! Nép?

Ha! Oly boldog-e? Rajt’!

Mint akarom: mintabarom,

Melyet… Igába! Hajt!

‍

Felség, valóban. Koronád

Legszebb. Gyémántja Velsz.

Földet, folyót… Legelni. Jót.

Hegy-völgyet. Benne lelsz.

‍

S a nép, az istenadta! Nép?

Oly boldog. Rajta, Sire!

Kunyhói lehallgatva! Mint

Megannyi puszta sír.

‍

Edward király? Angol király

Léptet fakó lován?

Körötte csend, amerre ment.

És néma. Tartomány

‍

Montgomery? A vár neve.

Hol aznap este… Szállt

Montgomery, a vár ura…

Vendéglé a királyt:

‍

Vadat. És halat? S mi jó: falat!

Szem-szájnak! Ingere

Sürgő csoport, száz szolga. Hord,

Hogy nézni is tereh,

‍

S mind, amiket… E szép sziget

Ételt-italt terem?

S mind, ami bor! Pezsegve! Forr

Túl messzi tengeren?

‍

Ti urak, ti urak! Hát senki sem!

Koccint! Értem? Pohárt!

Ti urak, ti urak, ti! Velsz? Ebek!

Ne! Éljen Eduárd!

‍

Vadak és halak! S mi az ég?! Alant

Szem-szájnak kellemes!

Azt! Látok én, de… Ördög? Itt?

Belül? Minden? Nem es.

‍

Ti urak, ti urak! Hitvány? Ebek!

Ne! Éljen Eduárd!

Hol van? Kizengje tetteim!

Elő! Egy. Velszi. Bárd?

‍

Egymásra néz a sok. Vitéz

A vendég. Velsz? Urak?

Orcáikon mind félelem.

Sápad. El. Harag.

‍

Szó. Bennszakadt hang. Fennakadt

Lehellet. Megszegik.

Ajtó mellől fehér, galambősz

Bárd? Emelkedik?

‍

„Fegyver csörög, Haló! Hörög

A nap. Vértóba száll,

Vérszagra. Gyűl az éji. Vad,

Te tetted ezt? Király!

‍

Levágva. Népünk? Ezrei

Halomba. Mint kereszt.

Hogy sírva tallóz. Aki él:

Király! Te! Tetted ez!”

‍

Máglyára? El? Igen? Kemény?

Parancsol, Eduárd?

Ha! Lágyabb ének. Kell? Nekünk!

S belép egy ifjú. Bárd?

‍

„Ah! Lágyan! Kél az esti! Szél.

Milford-öböl felé

Szüzek. Siralmas özvegyek

Panasza. Nyög belé:

‍

Ne szülj! Rabot, te szűz! Anya,

Ne! Szoptass csecsemőt!”

S int a… Király! S elére még

A máglyára. Menőt!

‍

De vakmerőn! S hivatlanúl

Előáll. Harmadik

Kobzán a dal. Magára. Vall.

Ez íge! Hallatik?

‍

„Elhullt. Csatában a derék.

No! Halld meg! Eduárd

Neved, ki diccsel… Ejtené,

Nem? Él oly velszi? Bárd!

‍

Emléke: sír a lanton. Még.

No. Haldd! Meg Eduárd.

Átok? Fejedre minden dal!

Melyet zeng velszi! Bárd?”

‍

Meglátom én? S parancsot ád,

Király-rettenetest.

Máglyára? Ki? Ellenszegűl

Minden? Velsz? Énekes?

‍

Szolgái szétszáguldanak.

Ország-szerin. Tova

Montgomeryben így. Esett.

A híres. Lakoma,

‍

S Edward király. Angol? Király?

Vágtat? Fakón? Lován?

Körötte ég, s földszint. Az ég

a velszi. S tartomány.

‍

Ötszáz, bizony dalolva. Ment.

Lángsírba. (Velszi.) Bárd,

De egy se birta. Mondani,

Hogy… Éljen? Eduárd?

‍

Ha! Mi! Zúg!... Mi! Éji! Dal?

London? Utcáin? Ez?

Felköttetem! A lord-majort,

Ha! Bosszant! Bármi! Nesz!

‍

Áll. Néma. Csend. Légy. Szárnya bent?

Se künn. Nem. Hallatik.

Fejére! Szól ki szót. Emel.

Király nem. Alhatik.

‍

Ha, ha! Elő! Síp! Dob! Zene!

Harsogjon! Harsona?!

Fülembe! Zúgja! Átkait

A velszi! Lakoma?

‍

De túl-zenén, túl-síp-dobon

Riadó! Kürtőn át

Ötszáz. Énekli. Hangosan.

A? Vértanúk? Dalát?